Zeev Boim izraeli védelmiminiszter-helyettes: Az al-Kaida Gázában, Ahmanidezsád Teheránból fenyeget Fotó: Somorjai L.
– Miután végrehajtottuk a kivonulási tervet Gázában, tehát a civil lakosságot és a katonaságot teljes mértékben evakuáltuk az övezetből, harmincnyolc év után, a hatnapos háború óta most először nem élnek izraeliek a Gázai övezetben. A palesztinok most már saját maguk kezelhetik ügyeiket, izraeli jelenlét nélkül. Ez egy új helyzet. A rafahi határátkelőhellyel kapcsolatban a palesztinok azt követelték, hogy szabad kimenő és bejövő forgalom legyen, izraeli ellenőrzés nélkül. Mi ezt a felvetést nem fogadtuk el. Ennek az az oka, hogy a köztünk lévő konfliktus nem rendeződött. Természetesen kivonultunk a Gázai övezetből, de Gázában még léteznek palesztin szélsőséges csoportok, akik terrortámadásokat hajtanak végre izraeliek ellen. Olyan csoportok, mint például az Iszlám Dzsihád, nem fogadják el a köztünk és a palesztinok közötti tűzszünetet, továbbra is rakétákat lőnek ki izraeli célpontok ellen, és megpróbálnak öngyilkos merénylőket csempészni Izrael területére. Tehát ugyanolyan terror alatt élünk, mint korábban.
Természetesen értünk el sikereket a terror visszaszorításában, de békéről nem beszélhetünk. Attól tartunk, hogy a szabad mozgást a palesztin határon a szélsőségesek fogják kihasználni, hogy a Gázai övezetbe terroristákat, fegyvereket és minden olyan eszközt bejutassanak, melyekkel terrorcselekményeket tudnak végrehajtani. Másrészről a Gázai övezetből Egyiptomba irányuló forgalom is veszély forrása lehet számunkra, mert a terroristák a Sínai-félszigeten át, az egyiptomi–izraeli határon keresztül könnyen bejutnak Izraelbe. Tehát lényeges, hogy valaki felügyelje a határforgalmat. A palesztinok nem fogadták el, hogy izraeliek ellenőrizzék a határt, ők valaki függetlent akartak. Mi pedig nem engedhettük, hogy a palesztinok saját maguk legyenek ott.
Annak ellenére, hogy Mahmúd Abbász palesztin vezető ellenzi a terrort, igazából nem tesz semmit, hogy ezeket a terrorcsoportokat lefegyverezze. Ezért az amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rice talált egy megoldást, ami egyfajta kompromisszum. Az európaiak vezetésével lesz egy külön megfigyelőcsoport, és ebben a csoportban minden egyes résztvevő benne lesz: palesztinok, izraeliek, egyiptomiak és az európaiak. Lesznek kamerák, amelyeken keresztül egy külön helyen mi is figyelni tudjuk az eseményeket, és ha valaki terroristagyanús személyt látunk, értesítjük az európaiakat, hogy állítsák meg. Véleményem szerint mindegyik fél elégedett a megállapodással.
– A hírek szerint az al-Kaidának sikerült már beszivárognia a Gázai övezetbe. Van tudomásuk al-Kaida tagokról Gázában?
– Ez így van, hírszerzőink szerint vannak emberek, akik bejutottak Gázába és az al-Kaidához tartoznak, ismereteink alapján némelyek közülük az al-Kaida egyiptomi ágának tagjai. Ez a terrorsejt követett el merényleteket Egyiptomban turistaközpontok ellen az elmúlt év folyamán: az izraeli határhoz közeli Tábában és négy-öt hónappal ezelőtt Sharm-el-Sejknél. Azt gyanítjuk, hogy az elkövetők közül többen a Gázai övezetbe költöztek át.
– Némelyek szerint Izraelt nagyszabású támadás érheti a közeljövőben. Felkészültek rá?
– Már öt év óta folyamatos terrortámadásnak vagyunk kitéve különböző palesztin szélsőségesek részéről. Négy éven át Arafat volt az a személy, aki támogatta ezeket a cselekményeket. Tulajdonképpen ő kezdeményezte stratégiailag ezek végrehajtását. Ezért a Saron-kormány nem volt hajlandó vele tárgyalni. Egy évvel ezelőtt Arafat elhunyt, és a palesztinok új elnököt választottak: Mahmúd Abbászt. Őt már partnerként kezeljük, mert a kezdetektől fogva nem fogadta el Arafat politikáját, hogy a palesztinok terroreszközöket használjanak politikai céljaik elérésére. A hozzáállása tehát megfelelő volt, a probléma azonban az, hogy Abbász gyenge személyiség. Saját mozgalmában, a Fatahban sem fogadják el a vezetését. Ebben a helyzetben világos, hogy a Hamasz, amely önmagában is egy nagyon erős szervezet, még inkább megerősödik.
Miután Abbászt megválasztották, tűzszünetet ajánlott a Hamasznak, amit ők visszautasítottak, Abbász pedig ekkor azt ajánlotta, hogy vegyenek részt a politikai folyamatokban. Ez jó ötlet, hogy egy terrorcsoport helyzete a terrorista tevékenységek feladásával legitimmé válik, és politikai pártként működik tovább. De azt nem követelte tőlük, hogy hagyják abba fegyveres tevékenységüket. Eszerint a Hamasz politikai párttá is vált volna, képviselőkkel a palesztin parlamentben, amellett, hogy katonai szárnya továbbra is terrorcselekményeket hajt végre. Ez nem egyeztethető össze a demokratikus rendszerrel.
Libanonban ugyanez a helyzet: a Hezbollahnak két ága van: van egy politikai, melynek képviselői vannak a bejrúti parlamentben, emellett akkor követ el terrortámadásokat Izrael ellen, amikor csak akar. Nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen terrorszervezet politikai hatalommal is rendelkezzen. Azt elfogadjuk, ha a Hamasz úgy dönt, hogy politikai párttá válik. De csak egy feltétellel: ha abbahagyják a fegyverkezést és a terrortámadásokat.
– Sokan vitatják az Egyesült Államok iraki beavatkozását. Milyen hatással járt ez az akció Izraelre nézve?
– Közvetlen hatása nincsen. Természetesen támogatjuk az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek azon törekvéseit, hogy egy új demokratikus rendszert hozzanak létre Irakban. Ez nagyon nehéz feladat. Ami azonban leginkább aggasztó számunkra, hogy Szíria és Aszad elnök emberekkel, pénzzel és fegyverekkel támogatja az amerikaiakat támadó iraki ellenállást. Az egyik kulcsfigura Abu Musza Zarkavi, mivel állandó kapcsolat van Zarkavi tevékenysége és a különböző terrorcsoportok damaszkuszi főhadiszállásai között. Információkkal rendelkezünk arról, hogy a damaszkuszi terrorszervezetek és az iraki ellenállók együttműködnek.
– Irak szomszédja, Irán viszont nyílt fenyegetést intézett a minap az Önök országa ellen. Mekkora fenyegetettséget jelent a teheráni atom- és rakétaprogram a térségre?
– Az iráni elnök legutóbbi kijelentése alapján, mely szerint Izraelt le kell törölni a térképről, Izraelnek ez élet-halál kérdés. Kis ország vagyunk, és az iráni atombomba Izrael nagy részét elpusztítaná. Az iráni kormány nagyon elszánt az atomprogrammal kapcsolatban. De nem szabad, hogy félrevezessenek bennünket. Az irániak "általános" nukleáris programról beszélnek, hogy atomenergiát nyerjenek, ami nagyon ártatlan és legitim célnak tűnhet.
Információnk szerint azonban párhuzamosan atombomba előállításán is dolgoznak. Ez természetesen óriási veszélyt jelent a számunkra, de mindenki felteheti a kérdést: ha az egyedüli célpont Izrael, akkor hogy lehet, hogy Irán rengeteg pénzt költ arra, hogy új hosszú hatótávolságú rakétákat fejlesszen ki? Van már két olyan rakétájuk, amelyek kétezer kilométerre elérnek. Izrael mindössze ezerkétszáz kilométerre van. Ők azonban rengeteg pénzt költenek arra, hogy Észak-Korea segítségével olyan rakétákat fejlesszenek ki, melyek négyezer kilométerre is elérnek. Milyen célpontokat akarnak elérni? Párizst? Netán Londont? Ezek a nagyvárosok is négy-ötezer kilométeren belül vannak. Irán valós, közvetlen fenyegetés Izrael és az egész szabad világ számára. Mi Izraelben örülünk, hogy a nyugati országok erőfeszítéseket tesznek Irán megállítására.
Három európai ország: Anglia, Franciaország és Németország az Egyesült Államok segítségével tárgyalásokat folytatnak az irániakkal. Sajnos az irániak rendkívül ravaszak, és mindent megtesznek, hogy tervük továbbhaladhasson. Reméljük, hogy a diplomáciai erőfeszítések gyümölcsözők lesznek, és sikerül megakadályozni ezeket a nagyon veszélyes törekvéseket. A kérdés nem az, hogy mikor fognak atomfegyverhez jutni. Mert ha ezt elérik, akkor semmilyen mód sincs arra, hogy megállítsák őket. Ezt a folyamatot meg kell állítani, mielőtt visszafordíthatatlan lesz. Ezenkívül ha Iránnak sikerül atombombát szereznie, legalább négy-öt másik közel-keleti ország azonnal hozzá fog látni, hogy ők is ilyen képességgel rendelkezzenek: Szaúd-Arábia, Egyiptom, Líbia, Törökország. Tehát senki nem lesz képes az atomprogramokat felügyelni. Izrael pedig nem engedheti, hogy ilyen helyzet alakuljon ki a térségben.
2005. 11. 25. (IX/47)
