Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke szokatlanul éles nyilatkozatban állt ki a bírói függetlenség mellett. Örvénymódosítás Fotó: MTI
A vita azzal kezdődött, hogy a kormány – az SZDSZ egyetértése nélkül – törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez azzal a céllal, hogy a büntető törvénykönyvnek a közösség elleni izgatásra vonatkozó rendelkezéseit módosítsa. Ezeket a szabályokat a rendszerváltás után már többször akarták változtatni, de ezek a szándékok mindannyiszor elvéreztek az Alkotmánybíróság előtt.
Az Alkotmánybíróságnak ugyanis az az álláspontja, hogy a szólás- és véleményszabadság alkotmányos joga megilleti a népszerűtlen, a többség számára ellenszenves, esetleg szélsőséges nézetek képviseletét is. Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint ezen szabadságok korlátozása sokkal nagyobb kárt okoz a közösségnek, mint a káros nézetek terjesztése. Ezen álláspont szerint a szólásszabadság csak akkor korlátozható, ha a hangoztatott vélemény "gyűlöletre uszít", vagyis közvetlenül erőszakos cselekményre hív fel.
A törvénymódosítás hívei úgy vélik, hogy a jelenlegi szabályozás nem nyújt kellő védelmet a szélsőséges vélemények, mindenekelőtt az antiszemita nézetek terjesztőivel szemben. Az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott jogszabálytervezet ezért a jelenleginél szélesebb körben tenné büntethetővé a szélsőséges nézetek hirdetését. A tervezett szabályozás már nemcsak az erőszakos cselekményre uszítókat, hanem azokat is büntetné, akik gyűlöletre "izgatnak".
A törvényjavaslat hívei új lendületet kaptak azután, hogy a Fővárosi Ítélőtábla felmentette Hegedűs Lórántot a közösség elleni izgatás vádja alól. Hegedűs – akit nem lehet egy nagy kaliber? politikusnak nevezni – a MIÉP nevű, egyre jelentéktelenebb párt egyik kerületi lapjában a zsidókra utalva arra buzdított, hogy "rekesszétek ki őket, mielőtt ők rekesztenek ki benneteket". Ezt a kétségtelenül antiszemita, kétségtelenül a történelem legsötétebb bugyraiból felfakadó gondolati szörnyszüleményt minden tisztességes, a hazáját szerető, józan ember csak undorodva tudja elutasítani.
Az ügyészség és az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság Hegedűs mondatait bűncselekménynek ítélte, és ezért az ügyész vádat emelt, a bíróság pedig kimondta Hegedűs bűnösségét. A másodfokú bíróság azonban úgy látta, hogy Hegedűs állítása "lehet sértő, meghökkentő, aggodalmat keltő, de bűncselekményt nem valósít meg".
A másodfokú bíróság ezen ítélete nagy felháborodást váltott ki. A bíróság ítélete ugyanakkor nem adott zöld utat az antiszemitizmusnak.
A bíróság nem azt mondta, hogy Hegedűs mondata igaz, vagy helyes állítást tartalmaz, éppen ellenkezőleg: a bíróság kimondta, hogy Hegedűs szavai "sértőek, meghökkentőek, aggodalmat keltőek", de nem olyan súlyúak, hogy a büntetőjog eszközeivel kellene ellenük küzdeni. Ezzel a bíróság nem mondja azt, hogy szó nélkül tudomásul kell venni az ilyen nézeteket. A civilizált világnak küzdenie kell az ilyen nézetek képviselőivel szemben, de ez a küzdelem nem feltétlenül a büntetőjog eszközeivel zajlik.
Nem igaz az az állítás sem, hogy "ezek szerint minden következmény nélkül lehet antiszemita nézeteket hangoztatni". Hegedűs pártja csúfosan megbukott a választásokon, ha ez a per nem lenne, ma már senki nem emlékezne arra, ki is az a Hegedűs Lóránt. Tehát a választók többsége pontosan tudta, hol kell elhelyezni azokat az ordas eszméket, amelyeket ez a pártocska képvisel.
Azoktól, akik a törvény szigorítását szeretnék elérni, meg kell kérdezni, hogy miért akarják büntetendővé nyilvánítani azokat az antifasisztákat, akik – helyesen – arra buzdítanak másokat, hogy a fasiszta nézetek képviselőit "ki kell rekeszteni" a politikai közéletből. Ha elfogadnák a kormány javaslatát, akkor az élesen fogalmazók, az egyes jelenségekkel szemben határozott kritikát kifejtők lennének az első áldozatok.
2003. 11. 14. (VII/46)
