Mentőakció Prágában. A parton homokzsákok, a hídon kíváncsi katasztrófatúristák Fotó: MTI
Száztizenkét éve nem volt ekkora árvíz: a prágaiaknak utoljára 1890-ben kellett aggódniuk középkori hídjaik és épületeik sorsáért. Az elhúzódó esőzések azóta a Cseh Köztársaság más területein tettek csak kárt, mint például 1997-ben, amikor az árvíz Morvaország területét öntötte el, ám nem veszélyeztette "Európa ékszerét", amelyhez még Hitler sem mert egy ujjal sem nyúlni, sőt a "pre-Harmadik Birodalom" építészeti múzeumát itt akarta kialakítani.
A hatóságokkal szemben hagyományosan szkeptikus csehek ellenálltak, nem akarták elhagyni otthonuk kényelmét egy iskola vagy egy tornaterem hideg padlójáért, magukban hadakozva a hitetlenség és az eset valósága ellen. Sokan nem hallgattak az otthonuk elhagyására való felszólításra, ehelyett a legjobbakat remélve elbarikádozták magukat a víz elől.
A mindössze egy hónapja hivatalban levő cseh miniszterelnök, Vladimir Spidla világossá tette: bűnözőkként fogják kezelni azokat, akik nem hajlandók elhagyni otthonukat. Vészhelyzetet jelentett be, kivezényelte a hadsereget az utcákra, és utasította a hatóságokat, hogy keményen bánjanak azokkal, akik nem akarnak engedelmeskedni. Meglehet, Spidla eleve tisztában volt népe természetével, akik valóban az utolsó pillanatig ellenálltak, egészen addig, amíg egyértelművé nem vált: a veszély valóban komoly, és a víz már több utcát elöntött. Prága tizenhárom kerülete közül nyolcból evakuálni kellett a lakókat, és – lapzártánkig – tizenegy metróállomást is elöntött a víz.
A hatóságok eleinte úgy gondolták: a legnagyobb gondot a belvárosi szállodákban lakó több ezer turista fogja jelenteni, kiderült azonban, hogy a külföldiek készségesen követték az utasításokat, sőt nagy segítséget jelentettek az evakuálás során – ellentétben a helybeliekkel.
A veszélyt főleg üzletemberek vették komolyan; mindenütt azt lehetett látni, ahogy a boltokból, irodákból hordják a számítógépeket és egyéb értékeket. A kormánytisztviselők kétségbeesetten igyekeztek kimenteni a könyveiket, fontos irataikat a nemzeti könyvtár, a Klementium alagsori könyvtárából, ahol hatmillió kötetet őriznek, beleértve több, felbecsülhetetlen érték? középkori kéziratot.
2002. 08. 16. (VI/33)
