A skandináv légitársaság szerencsétlenül járt milánói járatának maradványai Fotó: Reuters
A fedélzetén több mint száz utast – köztük mintegy ötven olaszt – szállító repülőgép a felszálláshoz szükséges legnagyobb tolóerővel készült a magasba emelkedni, amikor összeütközött az egyik bekötőúton gördülő Cessnával. Az ütközés után a svéd gép letért a kifutópályáról, hosszan "felszántotta" a földet, majd nekicsapódott egy melléképületnek. A csomagmegőrzést szolgáló hangárban ekkor több ember is dolgozott, a baleset így közülük is szedett áldozatokat. A két gépen tartózkodók közül senki sem élte túl a tragédiát.
A hatóságok kizárták a merénylet lehetőségét: a katasztrófa ez alkalommal a rossz látási viszonyokból eredő emberi hiba következménye. Az elmúlt hetek csapásai előtt értetlenül álló hírmagyarázók mégis hasonlóságot éreznek a gyászesetek között. "Szeptember 11-ével a biztonságunkat elsöpörte az új barbárság hulláma – ad hangot az Olaszországot eluraló megdöbbenésnek a Corriere della Sera vezércikke a katasztrófát követő napon. – Egy láthatatlan ellenség mindenhová követ, minden lépésünket lesi
A véletlen mostani mártírjai végeredményben nem különböznek azoktól, akik a New York-i ikertornyokban vagy az eltérített gépeken voltak. Most nincs szó terrorcselekményről, de akik Milánóban öszszeégtek, még a felszálláskor ösztönszerűen méregették a társaikat: ki lesz a mi gépeltérítőnk? Magukon érezték a terrorizmus súlyát. Ahogy mi mindannyian."
2001. 10. 12. (V/41)
