A történet nem hosszú: Debrecenben összeverekedik pár afgán menekült, a nemzetbiztonsági kabinet gyorsan dönt egy új, kalocsai menekülttáborról – szigorúan az érintett város bevonása nélkül –, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal pedig telefonon felszólítja a helyi önkormányzatot a szükséges intézkedések megtételére.
Török Gusztáv Andor, Kalocsa polgármestere éppen Erdélyből tartott hazafelé, amikor kollégái egy városszerte elterjedt pletykáról tájékoztatták, miszerint még a héten kétezer fős ideiglenes szálláshelyet létesítenek náluk, elsősorban afgán menekültek részére. Nem sokkal később dr. Végh Zsuzsanna, a bevándorlási hivatal főigazgatója is felhívta ez ügyben, de írásos dokumentumot sem tőle, sem felsőbb szervektől nem kapott. Az önkormányzat mindenesetre azonnal tiltakozó levelet írt Pintér Sándor belügyminiszternek, melyben kifejtették, hogy a helyszínt nem tartják alkalmasnak egy ilyen létesítmény működtetésére, mivel egyebek mellett egy lakótelep, egy ipari központ, évi ötvenezer turistát vonzó műemlékek és az érseki palota által határolt négyszög kellős közepén fekszik. Török Gusztáv Andor nem győzi hangsúlyozni, hogy nem az emberek színe vagy nemzetisége zavarja őket, hanem az, hogy a város szívében lesz a tábor. Azonnal meg is hirdetett egy aláírásgyűjtéssel egybekötött demonstrációt a laktanya előtt, ám a rend éber őrei előzetes bejelentés hiányára hivatkozva feloszlatták azt.
Dr. Dobó István, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal menekültügyi igazgatójának beszámolója szerint több lehetséges megoldás közül, költségvetési okokból esett a választás a kiszuperált komplexumra, az önkormányzattal való egyeztetés pedig azért maradt el, mert "gyorsan kellett dönteni". A polgármester már csak azt nem érti, hogy ha Debrecenből szállítják hozzájuk az afgánokat, és nem újak jönnek, akkor miért kellett úgy kapkodni. Mindenesetre ő rendkívüli testületi ülést hívott össze, ahol a város atyái egyhangúlag megszavazták a folyamatos tiltakozó aláírásgyűjtést és egy pénteki demonstrációt a sportpályán. Az aláírásokkal Török Gusztáv a belügyminisztert szeretné felkeresni, majd – ha nála nem jár sikerrel – az ország első szolgáját: Orbán Viktort.
A polgármester szerint az emberek attól félnek, hogy a táborba olyanok is bekerülnek, akik nemhogy segítségre nem szorulnak, hanem egyenesen valamilyen akcióra készülnek, hiszen ha az amerikai titkosszolgálatot ki tudták játszani a terroristák, akkor miért éppen a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal fogja őket kiszűrni. A kritikus térségből érkező "vendégeket" egyébként azért is veszik nyilvántartásba, mert nem zárható ki, hogy Oszama bin Laden emberei is köztük vannak. A magyar hatóságot érintő ennél is érdekesebb kérdés azonban az, hogy ha a menekültek valóban csak közegészségügyi szűrés és nemzetbiztonsági ellenőrzés után kerülhetnek Kalocsára, akkor hogyan tudták figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Magyarország első számú veszélyeztetett körzete, a paksi atomerőm? légvonalban kilenc kilométerre helyezkedik el a tábortól.
A helyiek egyébként anynyira nincsenek tisztában a fejleményekkel, hogy az őket kérdező újságíróktól informálódnak, mire is számítsanak. "Na, vannak már idegenök?" – kérdezi Miskei Lászlóné, aki történetesen a laktanyától egy drótkerítéssel elválasztott házban lakik. Elmondása szerint a környéken szinte mindenki retteg, vagy gyermekeit félti, ezért elhatározták, hogy ha megérkeznek a menekültek, odaülnek a tábor kapujába. "Ki tudja, hogy kit hoznak ide, nincs-e köztük terrorista? Unokanővérem máma telefonált, hogy Debrecenbe a kocsmákba vágják egymás nyakát az afgánok" – meséli. (Debreceni tudósítónk cáfolta ezeket az állításokat.)
Csóti László a szomszéd utcából úgy véli, ha egyszer leszóltak fentről, akkor "mit tehet egy kalocsai polgár?" Szerinte csak azért zárták be fél évvel ezelőtt a kalocsai laktanyát, mert valakinek nem tetszett a város. A megszüntetés indoklásakor mindenesetre kapóra jött az emlékezetes agyhártyagyulladásos eset, melyet Csóti úr szerint éppen azért fújtak fel, hogy a kiképzőközpontot Szabadszállásra lehessen tenni.
A helyi rádióban soha nem tapasztalt forgalmat bonyolítottak a héten, olyannyira, hogy le kellett zárni a vitafórumot, nehogy még jobban elszabaduljanak az indulatok. A rádiósoktól azt is megtudtuk, hogy Tóth István, a körzet fideszes országgyűlési képviselője anarchikus állapotok létrehozásával vádolja a város vezetését. Farkas Gergely, a képviselőtestület egyik fideszes tagja elmondta, hogy Pintér Sándor Tóthot jelölte ki a város és a belügyminisztérium közötti közvetítésre, de mivel a polgármester és a képviselő között távolról sem felhőtlen a viszony, legutóbbi, az üggyel kapcsolatos eszmecseréjük is veszekedéssel zárult.
Alföldi Albert, helyi szocialista politikus, volt országgyűlési képviselő több okot is felsorolt annak alátámasztására, hogy miért tartja elhibázott lépésnek a tábor beüzemelését. Első helyen említi a paksi atomerőm? közelségét, és vitatkozik mindenkivel, aki ebben nem lát "óriási nemzetbiztonsági kockázatot". Azt sem tartja "ízlésesnek", hogy egy muszlimok által lakott életközösség a kalocsai érseki kastély tőszomszédságában helyezkedjen el, de említi a város "túlterheltségét" is, hiszen a női börtön mellett van itt egy fiú nevelőintézet és egy szociális elfekvő is. Az ügyet övező titkolózásban számára az a legfurcsább, hogy Keleti György, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának elnöke tőle értesült a kormány döntéséről, és Tóth István képviselő – akinek kötelessége lett volna tájékoztatni az önkormányzatot – szintén valamilyen véletlen szerencse következtében jutott hozzá a szükséges információkhoz a képviselőházban. "Húszezer embernek a feje fölött dönteni még egy úgynevezett demokráciában sem illik" – summázta mondanivalóját Alföldi.
Zsarolás gyermekéletekkel
Ausztrál vízimentők segítenek a tengerbe dobott iraki gye-rekeknek. A menekültvízumért semmi nem drága Fotó: Reuters
2001. 10. 12. (V/41)
