Döbbenetes látványt nyújtanak a büssüi tehenészetben elhullott állatok. Megmagyarázhatatlan jelenség Fotó: MTI
A Kossuth utcában könynyen megtaláljuk Károlyi István tehenészt, az egyetlent, aki az istállóban tartózkodott azon a pénteken. A koronatanú azonban nem kíván nyilatkozni. "Miért?" Mert nem. Mert már elmondott mindent. Tényleg sajnáljuk, de mielőtt elindulnánk, hirtelen letegezzük. Úgy látszik, ez használ. István élettársa legalábbis pártunkat fogja: "István, te döntesz, ha nem akarsz nyilatkozni, a te dolgod. De ha utoljára mégis elmondod, hogy mi történt, én nem akarlak befolyásolni." Károlyi István hajthatatlan. Elmond mindent. "Ha gépek lettek volna Taszárról, akkor a tehén nem dűl el – oszlatja el feltételezésünket, mely szerint a közeli támaszpontról idetévedt repülőgéptől kerültek sokkos állapotba a tehenek. – Ahogy ganéztam, elértem a felezőhöz. Akkor hirtelen hátulról jött a hang. Mintha kettő repülőt elindítanának, de pufogócső nélkül, olyan hangos volt. A mellettem lévő tehén elbukott, és mintha elsötétült volna előttem minden. Akkor megfordultam, úgy futottam kifelé az istállóból, megrázott a sínvas, ahogy ráléptem, pedig gumicsizma volt rajtam." Utólag már tudjuk, hogy nemcsak az István mellett álló tehén rogyott össze, hanem mind a száz. Mint egy varázsütésre, kéz érintése nélkül, néhány másodperc leforgása alatt. Rúgkapáltak, próbáltak kiszabadulni a lánc fogságából, és úgy bőgtek, hogy állítólag még a faluban is hallani lehetett. "Olyan volt, mint egy atombomba – mesélte később egy fejőnő. – Az állatok érezték, benn volt a levegőben. Én kétszáz méterre lakok a tehenészettől, otthon van egy kiscsikóm. Az kint volt az udvarban, és úgy bevadult, hogy olyan helyekre is elfutott, ahova nem szokott járni." Az életben maradt tehenek még nem heverték ki a történteket. "Nyugtalanok, még ma reggel is kaptam rúgást fejés közben" – mondja az asszony.
Károlyi István: "Mikor kiértem, mint a kocsonya, úgy remegtem."
2001. 07. 07. (V/27)
