Örül, hogy megszabadult zsarolójától, ugyanakkor a tőrbecsalás miatt
lelkiismeret-furdalást is érez Balla Dániel vállalkozó, akinek Székely Zoltán
kisgazda képviselő tettenérése óta vált ismertté a neve. Balla azt állítja,
zsarolója a kisgazdapárt és a Ferencváros kasszáját akarta feltölteni a tőle
kicsikart összeggel.
Balla Dániel vállalkozó: "A mai napig dilemmázok azon, hogy ennyire könnyelm? volt"
Fotó: Somorjai
– Székely Zoltán azt nyilatkozta, hogy rendőrségi provokáció áldozata
lett, amelyben ön mint az SZDSZ embere vett részt.
– Ez egy sima gazdasági bűncselekmény, ehhez a politikának semmi köze. Az
SZDSZ-szel semmilyen kapcsolatom nincs, sem semmilyen párttal.
– Mikor kezdődött a történet?
– Ez az ügy július 28-a óta zajlik. Akkor nyertük meg a cégemmel a
Szigethalom–Tököl csatornaépítési munkáira kiírt pályázatot. Székely pár
nappal ezután keresett meg egy ismerősömön keresztül, és azt üzente, ha akarok, "beszélhetek
vele."
– Miről?
– Azt állította, hogy azért nyertem meg a munkát, mert lefizettem a polgármestert,
és ezért ő megtámadtatja a döntést a közbeszerzési bizottságnál. Visszaüzentem,
hogy állok elébe az eljárásnak. A döntőbizottsági tárgyaláson Székely is
megjelent, és hozzá is szólt a témához, természetesen annak érdekében, hogy ne mi
kapjuk a megrendelést. Ezt csak azért említem, mert ezen a szinten szokatlan, hogy egy
ilyen beosztású egyén részt vesz egy városi közbeszerzés-ügyi bizottság ülésén.
– Milyen összeg? megrendelésről volt szó?
– Bruttó 650 millió forintról, ami ebben a szakmában nem kiemelkedő összeg.
– Hogy döntött a bizottság?
– Újraértékelték a pályázatot, és ismét mi nyertünk. Ekkor Székely
megint üzent: azt akarta, hogy a munka felét adjam át a Csőszer Rt.-nek, mert ha nem,
ellehetetlenít az élet minden területén, további megrendeléseket biztosan nem kapok.
– Ezt csak akkor tudja elérni, ha szabálytalanságra derül fény, nem igaz?
– Vannak módszerek, hogy ezt bebizonyítsa. Ezek államilag támogatott beruházások,
másrészt környezetvédelmi támogatást is adnak hozzá. Székely nagy hatással tudott
lenni a környezetvédelmi alapra, élt a lehetőséggel, köztudottan beleszólt egy-két
programba, hogy az általa favorizált cégek nyerjék a pályázatokat.
– A Csőszernél tartottunk
– Megijedtem a fenyegetéstől, de azt is tudtam, hogy a Csőszerrel semmiképpen
nem akarok együttműködni. Hogy időt nyerjek, üzentem neki, jelöljön meg egy másik
céget, annak átadom a megrendelés felét. A Penta Kft.-t nevezte meg.
– Mikor tárgyalt először személyesen Székellyel?
– Augusztus 21-én. Akkor őt a Kútvölgyi úti kórházban kezelték, ott
fogadott. Közölte, hogy nem szükséges átadnom a cégem referencia-anyagát, mert
vaskos dossziéja van róla.
– Hogy viselkedett Székely? Kemény volt? Fenyegető? Egyáltalán, hogyan
fogadta önt? Pizsamában?
– Nem, trikóban és rövidnadrágban volt, és nem tűnt betegnek. Nem volt
durva, csak határozott. Újra elmondta, hogy mit akar, és meglepetésemre elég bőbeszédűen
azt is kijelentette, hogy személyesen velem semmi problémája nincs, de neki az a
feladata, hogy feltöltse a kisgazdapárt és a Fradi kaszszáját.
– Miben maradtak?
– Azt mondta, másnapra döntsem el, átengedem-e a munka felét a Pentának,
vagy kifizetek neki 30 milliót, és megismételte a fenyegetéseit. Nekem nem volt szándékomban
sem a munkát átadni, sem a pénzt odaadni, nem is értem, miért kellett volna. Ez hétfőn
volt, és tudtam, hogy valahogy ki kell húznom péntekig, mert a törvény értelmében a
pályázat megnyerése után csak 8 nap múlva lehet megkötni a megrendelő és a győztes
kivitelező közötti szerződést, a 8 nap során az eredmény még megtámadható. Ezt
az időt akartam átvészelni, mert úgy gondoltam, ha aláírtuk a szerződést, már nem
tud fogást találni rajtam. Ezért alá is írtunk egy alvállalkozói szándéknyilatkozatot
a Penta Kft.-vel, azzal, hogy a tényleges szerződést akkor kötjük meg, ha én már
leszerződtem a megrendelővel. Ezután Székely egy ideig nem zaklatott.
– Mikor jelentkezett újra?
– Amikor megtudta, hogy mégsem vettem be a munkába a Pentát, ami egyébként
azért alakult így, mert nem tudtunk megállapodni bizonyos szakmai kérdésekben, na
ekkor kezdte beváltani a fenyegetéseit: rám küldte az APEH-et, a Betonútépítő
Rt.-vel pedig felszámolási eljárást indítatott ellenem egy 28 ezer forintos késedelmi
kamat miatt, szóval erős nyomás alá helyezett. A felszámolással kapcsolatban az is
érdekes, hogy a bíróság pillanatokon belül kiküldte a felszámolás megindítását,
mi persze rögtön befizettük a pénzt.
– Úgy érzem a szavaiból, ekkor kezdhette megérteni, hogy Székely nem blöfföl,
van erő mögötte
– Tudtam, hogy életveszélyesek a fenyegetései, tudtam, hogy tovább kell lépnem,
mert ha továbblépek, akkor van némi esélyem, esetleg másképp alakulnak a dolgok.
Innentől kezdtem megijedni, és akkor kértem a rendőrség segítségét.
– Erről az egész ügyről tudott a családja? Megbeszélte velük?
– A feleségem az akció utáni reggel értesült mindenről, pénteken. Nem
nagyon szoktam a családba hazavinni ezeket a dolgokat.
– Egyedül döntötte el, hogy a rendőrséghez fordul?
– Két fiam van, a cégnél dolgoznak, velük úgy, ahogy meg tudtam beszélni.
Egy közvetlen kollegámnak is szóltam, hogy zsarolnak, jobb, ha tudnak róla, akármi történne
velem.
– Hol és hogyan tett feljelentést?
– Bementem a BRFK-ra, és elmondtam a tényeket.
– Tehát elmondta, hogy önt, a vidéki vállalkozót egy országgyűlési képviselő
zsarolja. Mit szóltak a rendőrök?
– Nem lepte meg őket. Egy percig nem vonták kétségbe a szavaimat.
– Azt mondták, hogy Balla úr, köszönjük a bejelentést, együtt
lebuktatjuk ezt az embert? Így konkrétan megbeszélték?
– A lényeg ez. Nem szervezkedtünk, ezt azért mondom így, mert nagyon nagy
jelentősége van a szavaknak. Székely urat ismerve ezt kiforgathatja, mert provokációról
beszél. Nem, én technikai segítséget kaptam a rendőrségtől, konkrétan: lehallgatták
a telefonomat, illetve abban a két esetben, amikor személyesen találkoztam Székellyel,
be voltam mikrofonozva.
– És tudott természetesen viselkedni ez idő alatt?
– Igyekeztem. Egyszer a görög étteremben ebédeltünk, beszélgettünk sok
mindenről, a párt belső ügyeiről, a parlamenti munkáról. Ott már az volt a
taktika, hogy amenynyiben ő elindítja ezt a 30 milliós követelést, akkor belemegyek
az alkudozásba. 10 millióval indítok, aztán függőben hagyjuk pár napra.
– Ekkor már folyamatosan kapcsolatban állt a rendőrökkel?
– Igen, folyamatosan. Megbeszéltük, hogy kedden hozzuk meg Székellyel a végső
döntést, maradjak vele 20 millióban. Akkor már tudtam, hogy nem az én pénzem lesz
benne a táskában. Csütörtök reggel megállapodtunk az öt órai találkozásban, ezután
megtettem a bejelentést az ügyészségi nyomozó hivatalnak.
– Bement az ügyészségre, és ott várta a 20 millió?
– Tízezresekben volt, egy aktatáskában elfért. Megtörtént az átadás-átvétel,
papírokat írtam alá. Ezután átvonultunk a Gellért presszóba.
– Mi az, hogy átvonultak? Távolról, diszkréten kísérték, vagy ott voltak
közvetlen ön mellett?
– Egy tiszt vezette az én autómat, annyira nyilván nem bíztak bennem, hogy
elengedtek volna a pénzzel. A Gellért szálló előtt találkoztunk, Székely 10 perccel
később jött. Kicsit beszélgettünk a presszóban, ő sört ivott, én kávét. A táska
nálam volt. Dokumentációról kellett beszélni, ebben már korábban megegyeztünk: egy
dokumentáció jelentett egymillió forintot. Azért nyilatkozta a tettenérés után Székely,
hogy én dokumentációt ígértem neki, mert tudta, hogy a lehallgatott beszélgetéseinkben
is ezt a szót használtuk. Azután mondta, hogy ne a presszóban rendezzük, menjünk ki
a parkolóba.
– Hol állt a kocsi?
– Az ő kocsija a park másik oldalán, a Duna-parton állt. Odamentünk,
kinyitotta a vezetőülésnél az ajtót, én meg betettem a vezetőülésre a táskát.
Megkerültem a kocsit, beültem mellé, átvettem az ölembe a táskát. Kinyitottam, kérdeztem,
rendben van-e, azt mondta: rendben van. Becsuktam a táskát, betettem mögé, kezet
fogtunk, kiszálltam a kocsiból. Elindultam a presszó felé, visszanéztem, és akkor láttam,
hogy vagy harmincan körbevették, civilek és kommandósok is. Nem tudott lelépni.
– Önnel mi történt?
– Visszavittek az ügyészségre, pénteken fejeztük be a meghallgatást. Azóta
kiemelten védett tanú vagyok.
– Hogy ért haza másnap? Győztesnek érezte magát?
– Lelkiismeret-furdalásom volt, mert lehet, hogy ha úgy alakul, ezt a
szerencsétlent tönkre tettem. Annak ellenére, amit szemrebbenés nélkül megcsinált
volna velem. Egyébként a mai napig dilemmázok azon, hogy ennyire könnyelm? volt, így
besétált a csapdába. Ha valakinek tekergetem nyakát, és közben nyúlkálok a zsebében,
kicsit óvatos vagyok vele, nem? Hátha viszszaüt.
Ő annyira magabiztos volt, mert neki pozíciója van
Néhány barátom gratulált, és tanácsolták, hogy menjek el politikusnak, biztosan
sikeres leszek. Ugyanis sikerült elérnem, hogy a parlament egyhangúlag szavazott Székely
mentelmi jogának felfüggesztésében. De ez csak vicc
2000. 10. 21. (IV/43)
