A német show egyik hőse, Zlatko a Big Brother-ház előtt. Átvilágították
Fotó: Reuters
Végy egy nagy házat – az sem baj, ha csak egy óriási konténer van kéznél –,
tegyél bele elszórva egy-két IKEA-bútort, ízlés szerinti mennyiség? kamerát –
minimum huszonnyolc-harminc darabot –, és az egészet fűszerezd hatvan mikrofonnal. A
tévé, a rádió és az újság tilos – szükség van azonban 10 önkéntesre, akik a
toalettől kezdve a hisztériáig hajlandók magánéletük legapróbb és legintimebb
jeleneteit is nézők millióival megosztani. Az unalmat – elsősorban természetesen a
nézőkét – messze űzendő, a terv kifőzője érdekesnél érdekesebb megoldandó
feladatok elé állítja a résztvevőket. A végeredmény pedig nem mást, mint a brazil
szappanoperákat a színről könnyedén lesöprő új őrület: Big Brother, a VTV –
Voyeur Television –, vagy ha úgy tetszik, a kukkoló tévé legújabb remekműve. És
aki három hónapig kibírja a többieket – no meg természetesen őt is kibírják a
nézők, és nem szavazzák ki a hetente megrendezésre kerülő közönségszavazás
során –, arra komoly nyeremény vár: Amerikában például 500 ezer dollár.
Világhódító Nagy Testvér
Az ötlet szülőatyja – Orwell után szabadon – John de Mol, Európa legnagyobb
független televíziós társaságának, az Endemolnak a vezetője. Műsora Hollandia
után rabul ejtette Németországot, Spanyolországot, és a héten Nagy-Britanniába és
az Egyesült Államokba is betört. A szokatlan sikerre való tekintettel a készítők a
jövő évtől a világ 25 országában kívánják sugározni a programot. Big Brothert
világszerte jelenleg mintegy 23 millióan nézik, s bárhová is megy, hallatlanul nagy
sikerre számíthat. A műsor második, ősszel kezdődő németországi fordulójára
máris 60 ezer önkéntes jelentkezett résztvevőnek.
Maga az alapötlet nem új. George Orwell 1949-ben megjelent regénye, az azóta már
fogalommá vált 1984 – amelyben Nagy Testvér figyelemmel kísérte az utópisztikus
Óceánia lakói életének minden egyes mozzanatát, hogy így felügyelje az
"angszoc" elveinek betartását –, azóta sokakat megihletett. 1973-ban az Egyesült
Államokban ugyancsak kamerák követték nyomon a napjainkra nemzeti szimbólummá vált
Loud család hétköznapjait, a gyermekek születésétől kezdve a szülők válással
végződő kapcsolatáig. A Magyarországon is vetített Truman Show cím? film
főszereplője viszont születésétől kezdve egy fiktív világban (valójában egy
óriási tévéstúdióban) él, amelynek minden egyes eleme – beleértve Truman
szüleit, feleségét, barátait – a rendező agyában fogant meg. Mindenki tudja, hogy
Truman életét filmre veszik, és az egész világ őt figyeli a televízión keresztül.
Mindenki – csak maga Truman nem.
Szeretném, ha meglesnének
Big Brother és társai népszerűségének oka a pszichológusok szerint egyrészről
alapvetően az emberi természet veleszületett kíváncsisága, amelyet napjainkban
jobbára a másik ember életébe való bepillantás vágya irányít. A másik oldalon
viszont feltehetjük a kérdést: mi a csudáért hajlandó olyan sok ember megengedni,
hogy mások kukkolják őt? A kérdésre meglehetősen összetett válasz adható.
Először is, olyan korban élünk, amikor az egyes szám első személy mindenki mást
messze leköröz. Az "én-kultúra" kibontakozását a világháló is nagymértékben
elősegítette. Nem kell más, csak egy játszi könnyedséggel létrehozható saját
weboldal, ahol millióknak lehet elmondani: "Hé, világ, ide nézz, itt vagyok, ilyen
vagyok! Van egy kutyám, és így élek." A következő lépést az adta, hogy egy
kamera segítségével már nemcsak írásban adhatjuk közre saját sztorinkat, hanem
élő közvetítésben mutogathatjuk magukat: ilyen az irodám, és nézd csak, ilyen
belülről a hűtőgépem. Pszichológusok szerint nem a VTV az igazi csoda, hanem az,
hogy noha ennyi exhibicionista, narcista ember él a Földön, még csak most találták
fel. Kultúránk annyira át van itatva az ismertség utáni vággyal, hogy az emberek
kezüket-lábukat törik, csak hogy kamera elé állhassanak. A VTV sikerének okai
azonban ezzel még nem érnek véget, hiszen mindegyik adás "nyertese"
világhírnévre tehet szert. No meg persze az a kis pénz sem jön ugye rosszul.
Másrészről viszont meglehetősen ironikus, hogy a Reality Show-k (a valóságot
ábrázoló műsorok) éppen akkor váltak ennyire népszerűvé, amikor sokan amiatt
aggódnak, hogy veszélybe sodródik a magánélet. Az internet, a munkahelyi kamerák, a
kódolt telefonok, a műholdas figyelőprogramok, de még egy egyszer? bankszámla is
mind-mind az ember totális megfigyelés alatt tartását teszik lehetővé.
"Eltűnőben van az a felfogás, hogy ha az ember hazamegy, a bejárati ajtóval
kizárhatja a külvilágot" – véli Reg Whitaker, a kanadai York Egyetem
politikatudományi professzora, aki úgy gondolja, a mostani műsorok célja pont az, hogy
feloldják az emberekben a megfigyelések iránti félelmük miatt felgyűlt
feszültségeket. Egy idő után aztán az emberek életük szerves részének tekinthetik
azt, hogy mindenhol megfigyelik őket.
A hírnév ára
A hétköznapi emberekből nemzeti hősöket faragó műsoroknak minden szempontból magas
áruk van. Az amerikai Big Brother Show helyszíne például mintegy 10 millió dolláros
költséggel készült el. Emellett az ár mellett azonban erkölcsi és szellemi
költségekkel is számolni kell. Európában máris számos vallási, politikai és
pszichológiai csoport fejezte ki tiltakozását a show ellen. Németországban kis
híján betiltották Big Brothert, mivel "sérti a résztvevők emberi
méltóságát". Stuart Fischoff, a Kaliforniai Állami Egyetem médiapszichológia
professzora – aki bevallotta, hogy maga is rendszeres nézője a Big Bro-ther idősebb
bátyjának tekinthető Túlélők cím? műsornak – attól tart, a legnagyobb árat
akkor kell majd fizetni, amikor az unalmat kiküszöbölendő, "egyre nagyobb lesz az
igény a szélsőségekre, a túlzásokra. Próbáljuk ki, milyen lenne egy nyilvános
kivégzés. Próbáljuk ki, milyen lenne egy kábszeres film."
John de Mol ötlettára már eddig is kimeríthetetlennek tűnt. A Big Brothert ugyanis
máris számos bizarr ötlet megvalósulása előzte meg. Az egyik ilyen A szerelem
láncai cím? alkotás volt, amelyben egy férfit vagy egy nőt az ellenkező nem négy
képviselőjéhez láncoltak, s ezt követően egy hetet kellett együtt tölteniük. De
Mol csak hosszas alkudozásokat követően egyezett bele abba, hogy a "versenyzők"
legalább a mellékhelyiségbe egyedül mehessenek. Aztán ott volt az Életrevaló pénz
című, amelyben teljesen hétköznapi emberek kezébe adtak kamerát, hogy teljesen
hétköznapi eseményeket vegyenek fel. Ez abban csúcsosodott ki, hogy lefilmezték az
egyik önkéntes hölgy szülését, aki hármas ikrekkel volt várandós. Orvosi hiba
következtében azonban szülés közben az egyik kisbaba életét vesztette. De Mol az
eset kapcsán csupán ennyit jegyzett meg: "Ezeknek az embereknek a dühe és gyásza
elbűvölő volt."
Modern robinsonok kameravégen
Big Brother sikerét javarészt közeli rokona, a Túlélők cím? reality-show
készítette elő. Ebben egy Robinson Crusoe-i környezetben, a maláj szigetvilág egyik
szigetén 16 önkéntes szenvedett hajótörést, ahol aztán maguknak kellett menedéket
építeniük, illetve élelmet keresniük. A hajóról kimenekített babkonzerv és rizs
csupán egy-két napra volt elegendő, ezt követően viszont a túlélők éhsége olyan
gyötrővé vált, hogy – miután sikertelenül próbáltak halat fogni – húszmillió
tévénéző szeme láttára és természetesen az állatvédők leghevesebb
tiltakozását kiváltva a szigeten talált patkányokat nyúzták és sütötték meg
ebédre. Az persze senkit sem érdekelt, hogy pár száz kilométerrel távolabb a
Túlélőkénél is valódibb túlélő dráma zajlott: a Fülöp-szigeteken ugyanis a
műsor forgatása alatt 21 turistát tartott fogva az Abu Szajjaf nev? terrorista
csoport.
A Túlélők a küzdelemről, a szenvedésről és persze a megaláztatásról szól. A
nézők milliói minden egyes epizód után kedvükre vitatkozhatnak azon, vajon joga
volt-e Andersennek – ő az egyik túlélő – az ivóvízben kimosnia a
fehérneműjét. Egyet nem értésüket azonban pusztán kritikával, illetve megvetéssel
fejezhetik ki, hiszen a Big Brothertől eltérően itt nem a nézők, hanem a résztvevők
szavazzák ki maguk közül azt, aki valami miatt nem tetszik nekik.
Kárpótlásul a nézők kedvükre kritizálják is a szereplőket, hiszen mindenki tudja,
hogy nem színészekről, hanem hétköznapi emberek hétköznapi jelleméről és
reakcióiról van szó. S mint tudjuk, huszonhárommillió embernek megfelelni nem túl
egyszer? feladat. A show kezdeti epizódjaiban természetesen mindenki igyekszik szépen
viselkedni. Ám eltelik egy hét, majd még egy, és még egy, s a közös ház – vagy
sziget – foglyai lassan egymás idegeire mennek. A San Francisco Chronicle szerint Big
Brother gyümölcse ettől válik szép zamatossá és fogyaszthatóvá. A népszerűtlen
résztvevőknek pedig abban a privilégiumban lehet részük, hogy egy egész kontinens
megvetésében részesülhetnek.
De hát mindenki magának választja ezt a "privilégiumot". A jelek szerint azzal
viszont nem sokuk számol, mi lesz majd a show után – ahol mint a fentiekből is
kiderült – a résztvevők magánéletéről semmi sem marad titokban. Svédországban
az egyik szereplő vonat alá vetette magát, miután kiszavazták a sorozatból. A német
változat egyik kiszavazottját, Sabrinát több napon keresztül pszichiátriai
kezelésben kellett részesíteni, hogy el tudja viselni annak tudatát, hogy az egész
ország tudomást szerzett adósságairól, családi problémáiról, illetve arról, hogy
csalással vádolják. A Túlélő-show száműzött résztvevői egyébként nem
hagyhatják el azonnal a szigetet. Először szépen visszagyalogolnak a civilizációba,
ahol egy pszichológus várja őket, akivel az egész éjszakát a történtek
átbeszélésével tölthetik. A Time-CNN közös kérdőíve alapján a megkérdezettek
59 százaléka ennek ellenére ártalmatlan szórakozásnak tartja a reality-show-kat.
Európában a Big Brotherről nyilatkozva a nézők 43 százaléka vélte úgy, hogy az
egész nem más, mint ártalmatlan vicc.
Készülnek a magyar változatok
2000. 07. 22. (IV/30)
