hetilap

Háromszéki Péternek háza van Tiszanánán. Még nem láttam, csak a kulcsát. A kulcstartó egy muanyag mentoöv. Ha horgászáskor a kulcs a folyóba esne, nem nyelné el a sötét víz. Péter ellentmondásos viszonyban áll a házzal. Környékét, szukebben nézve a Dinnyéshátat, hol Disznóhátnak, hol Sárországnak, hol Szúnyogországnak mondja. Dicsérni nyíltan sohasem szokta. Csak a szemén látni néha odahaza, a Dunántúlon, hogy most már ideje lenne elindulni. Nem érdekli, ha mínusz hat fok van éjjel, nem baj, ha egy egész hétig szakad az eso, semmi sem baj. Háza egyetlen szoba és egy terasz. Amikor legutóbb visszajött Nánáról, becsöngetett és ezt mondta: "Ha valamit uram, akkor ezt meg kell írni." Nem azt, ami a hírekben is szerepel, vagyis: szám szerint mennyi ház bicsaklott össze, nem azt, hogy mennyi hektárt borított el az iszapos víz, a sárral telített oldat, hanem azt a nem mérheto, számokkal nem kifejezheto "belso borítottságot" kéne látni és láttatni, amit ez a katasztrófa egyetlen embernek, egyetlen családnak, egyetlen falunak jelent. Teljes cikk