Az sem újdonság, hogy a valamikor a Fidesz által alapított, de a párttól már
igen messze eltávolodó Magyar Narancs sem lett az új bankvezetés kedvence. Az azonban
– lapunk információi szerint – mindenkit meglepett, hogy ilyen földcsuszamlásszer?
véget terveztek ezeknek a lapoknak. Érthetetlennek tűnik sokak előtt, hogy miért nem
adták el egy olyan tulajdonosnak a lapokat, aki titkon hasonló pártérzelmű, s aki
diplomatikusan változtatott volna a médiumok szellemiségén. Így "nem érhette volna
szó a ház elejét" – hangzik az érvelés.
Azért is érthetetlennek tűnik a történet, mert ezzel az említett lapoknál dolgozó
újságírókat is egyszer és mindenkorra ellenségévé tette az új kormány. Ehhez még
hozzászámolhatjuk azt is, hogy az újságíró-társadalomban működik szolidaritás.
Ezt az MDF-kormányzat idején a Magyar Rádióban történtek jól példázzák. (Akkor
egyes országos napilapokban a rádióból kirúgott újságírók külön oldalt kaptak,
melyen kifejthették álláspontjukat.) S arról sem érdemes elfelejtkezni, hogy a Kurírnál
dolgozó újságíróknak más lapoknál vannak barátaik, illetve nem egy – ugyan ma más
lapnál dolgozó – zsurnaliszta kezdte pályafutását a Kurírnál.
A történet mindenesetre láthatóan tovább polarizálja és méginkább szekértáborokra
osztja a magyar közéletet. Míg az ellenzék médiaháborút kiált, egyes jobboldali
politikusok örömódákat zengenek. Szintúgy mindez a sajtóban.
Az ellenzék szerint – és a Kurír utolsó száma szerint is – a "front" megnyitója
maga a miniszterelnök. Ennek alátámasztásául a múlt hétvégi Orbán-nyilatkozatot
citálják. A Magyar Polgári Együttműködés dunai sétahajókázásán a kormányfő
kijelentette: "a médiában olyan változások kellenek, amelyek az új világhoz
igazodva biztosítják a hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatást. Az erűviszonyok
átalakulása a jöv? év februárjáig befejez?dik". Korábban a pártvezér-miniszterelnök
már több nyilatkozatban is elégedetlenségét fejezte ki a magyar sajtóval
kapcsolatban.
Az igazat megvallva valóban az olvasottsági statisztikák legvégén kullognak a
konzervatívnak mondott lapok, nevezetesen a Magyar Nemzet, illetve az attól jobbra álló
Napi Magyarország. Aligha számít meglepetésnek, hogy a Marketing Centrum lapunkban közölt
adatai szerint külön-külön is többszöröse fogy a Népszabadságból, a Népszavából
és Magyar Hírlapból, mint a két említett orgánumból összesen, amelyeket a liberális
bulvárlapnak mondott Kurír is megelőzött (lásd Hetek, 1998. augusztus 15.). A közelmúltban
egyébként egy szekszárdi sajtóbeszélgetésen a Magyar Nemzet és a Napi Magyarország
prominens vezetői együtt érveltek a konzervatív média szükségessége és fejlesztése
mellett. A Napi Magyarország képviselője itt elmondta: meredeken emelkedik az olvasóik
száma.
Így nem csoda, hogy az ellenzéki politikusok ebben a helyzetben a sajtópiaci szerkezet
erőszakos megváltoztatását látják a liberálisnak mondott Kurír beszüntetésében.
Pető Iván, az SZDSZ elnöke szerint érthető, hogy a Postabank fel akarja számolni
veszteséges sajtóportfólióját, a racionális megoldás azonban ebben a helyzetben az
értékesítés lenne. Ezzel szemben – hangsúlyozta – felfüggesztik az ellenzéki
hangvétel? napilap megjelentetését, a szintén 100 milliós nagyságrend? veszteséget
felhalmozó, kormánypárti Magyar Nemzetet azonban tovább finanszírozzák.
Lendvai Ildikó, a Szocialista Párt parlamenti frakciójának helyettes vezetője a távirati
irodába eljuttatott nyilatkozatában azt állítja: a Postabank lépése a pozíciók
elfoglalására és a média-viszonyok átrendezésére irányul.
A kormánypártok és a MIÉP viszont csak a gazdasági kényszerre fogja a Postabank-támogatás
megszüntetését. A Magyar Demokrata Fórum például visszautasítja azt a vádat, hogy
politikai döntés született, amikor a Postabank felfüggesztette a Kurír cim? napilap
kiadását. A Független Kisgazdapárt pedig teljes mértékben egyetért azzal, hogy ne
az állampolgárok pénzének elherdálásával tartsanak fenn veszteséges lapokat, jelesül
a Kurírt. Deutsch Tamás, a Fidesz alelnöke békéscsabai tudósítónknak adott
nyilatkozatában értetlenségének adott hangot az ellenzék álláspontja kapcsán. A
kijelölt sport- és ifjúsági miniszter ugyancsak a szikár gazdasági érdekekre
hivatkozott. A MIÉP "politikailag kártékony, szennyező elemnek" tartja a Kurírt.
Az író pártelnök a Kurírnak is elmondta: örül a megszüntetésnek.
Úgy tűnik a kormánypártok és az ellenzék konstruktív együttműködésének újabb
gátja lehet ez a véleménykülönbség, hisz a Kurír-ügy a pártokat még távolabbra
lökdöste egymástól. Mindenesetre nem lenne szerencsés, ha a frontvonalak így "bemerevednének",
hisz az ellenzék rendelkezik annyi nyomásgyakorló eszközzel, hogy akár gúzsba is kötheti
a T. Ház működését.
Érdemes a sajtótársadalom reagálására is egy pillantást vetni. Új kontextusba kerül
Kósa Csaba, a konzervatív újságírókat tömörítő Magyar Újságírók Közösségének
vezetőjének korábban éppen a Postabank-lapcsalád sorsával kapcsolatban lapunknak
adott nyilatkozata. (Hetek, 1998. augusztus 15.) Az újságírószövetség vezetője örvendetesnek
tartotta, hogy "a Magyar Nemzet a polgári újságírás hagyományait követő, nagy
konzervatív lappá válhat. Olyan baloldali értékeket képviselő lappal szemben, mint
amilyen a Népszabadság, a sajtószerkezet egészséges egyensúlyát biztosítaná." A
több mint másfél hónapja adott nyilatkozatában Kósa annak a reményének is hangot
adott, hogy néhány lap sokkal kiegyensúlyozottabb, objektívebb lesz.
A jobboldali Napi Magyarország például a Kurír megszüntetését összekapcsolta a
konzervatívok pártlap-ideológia elméletének megjelenítésével. Címlapon hozták,
hogy az MSZP életben akarja tartani a vergődő Kurírt. Mindezt arra alapozva, hogy a
krach hírére Schmuk Andor, szocialista politikus támogatásáról biztosította a bulvárlapot.
Pártkötődés emlegetése egy lappal kapcsolatban maga a sértés. Ezzel nyilván tisztában
vannak azok a jobboldali újságírók, akik ilyen formán üzentek át a túloldalra.
Ezzel szemben a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Elnöksége megütközéssel
vette tudomásul a Kurír és a Kurír Rejtvényújság megjelenésének felfüggesztését,
illetve a Magyar Narancs gazdasági helyzetét megnehezítő intézkedéseket – derült
ki a MÚOSZ lapunkhoz is eljuttatott állásfoglalásából.
"Az elnökség elfogadhatatlannak tartja a sajtótulajdonosi jogok ebben a formában történő
felelőtlen gyakorlását. Különösen úgy, hogy hatályos munkajogi előírásokat megsértve
és szándékosan figyelmen kívül hagyva szerkesztőségi műhelyek azonnali felszámolásáról
döntenek, vagy mint a Kurír és a Magyar Narancs esetében aligha kétségbe vonható
politikai megfontolásokat is érvényesítenek" – írják. A Kurír búcsúszámában
egyébként a konkurens bulvárlapok vezetői is megütközésüket fejezték ki.
Úgy tűnik: egy újabb médiaháború szekértáborai körvonalazódnak. A kérdés már
csak az, hogy a manapság sokat emlegetett újságolvasó polgár mit profitál mindebből,
hiszen aligha lenne szerencsés, ha újra az Antall-érára emlékeztető acsarkodás venné
kezdetét a politikai- és sajtóközéletben.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »