Aginkgofák irányába menjen – igazít útba a Füvészkert Illés utca bejáratának portása, amikor az állatbarát játszótér felől érdeklődöm. Ha valaki nem hallott volna a Füvészkert 200 éves páfrányfenyőiről (Ginkgo biloba), amely fa egy emlékezést segítő gyógyszer alapanyagát is adja, most bizonnyal megláthatja őket, mert a játszótér mintegy a fák árnyékában helyezkedik le. Madáretető, itató, harkályfa, „darázsgarázs”, bagolyetető veszik körül a törés biztos, foncsorozott „detektív üveggel” ellátott búvóhelyet, amely az állatok megfigyelésére szolgál. A szerkezet olyan modulokkal is kiegészíthető, mint homokozó, hinta, mászóka – vagy éppen webkamera. „A Nádland fejlesztőcsapatának célkitűzése, hogy a virtuális világból a természet valóságához vezesse vissza a gyerekeket, miközben a mai digitális eszközökkel is összekapcsolhatóvá teszi az élményeket. A füvészkerti mYnesten lévő két kamerával például akár távolról is megfigyelhető az élő környezet a gyermekek számára” – fogalmazott az átadó ünnepségen Lukács József. Mint lapunknak részletesebben is kifejtette, óriási különbség van aközött, amikor az ismereteket mi szeretnénk átadni a gyerekeknek, vagy pedig rávezetjük őket arra, hogy maguk fedezzék fel a világot. „Amikor mi tanítunk, akkor a saját értelmezésünket, a magunkban felállított ismeretrendszert szeretnénk átadni, amikor azonban maguk fedezik fel a valóságot, akkor a diákok saját maguk értelmezik a látottakat, alakítják ki a gondolkodási rendszerüket. Ez pedig egyáltalán nem megterhelő, hiszen játék az egész - ráadásul sokkal eredményesebb is.” Életre szóló élményeket jelenthet például annak felfedezése, hogy milyen nagy a különbség a madarak viselkedésében. „Az egyik fajta csoportosan érkezik, a másik fajta egyesével. A verebek állandóan balhéznak, és szétszórják a magvakat, a cinke ellenben csak kicsippent egy magvacskát, és messzire elröppen. Az egyik fejjel lefele szeretet lógni, a másik nem. Az egyik rögtön befészkel a kertbe, a másik inkább csak távolról figyeli az eseményeket. Mindezek a megfigyelések egy élmény centrikus tanulás részévé válnak” – mondja az ügyvezető.
Orbán Zoltán, az MME ornitológusa szerint a madárvédelem elsősorban nem a madarakról szól, hiszen azok elég intelligensek ahhoz, hogy megtalálják a számukra fontos élelmet. Nekünk, embereknek a fontos, hogy visszakerüljünk a természet közelségébe. Ahelyett pedig, hogy minden kártevőt vegyszerrel irtunk, érdemesebb volna madarakra, denevérekre és más állatokra hagyni a feladatot, hogy a szúnyogokat és a kártevőket elpusztítsák. „A szúnyog-irtó minden rovart elpusztít, s ezek közül csupán minden ezredik a szúnyog. A növények beporzását azonban számtalan fajta rovar végzi, amelyek a szabadban élnek, és védtelenek a vegyszerek ellen” – érvel lapunknak a szakember, aki saját udvarát is úgy alakította ki, hogy oda vonzza a madarakat, odút találjon magának a denevér. „Egy denevér mintegy ezer szúnyogot megeszik egy éjszaka alatt, és hónapokon keresztül végzi ezt a munkát” – egészíti ki.
A mezei egerek, rágcsálók irtása hasonlóképpen a madarak táplálékát is elpusztítja. Autópályák mentén gyakran lehet látni keringő ölyveket, mert csak a pályák melletti keskeny sávban találnak maguknak táplálékot. Amikor ugyanis a mezők teljes felületét rágcsálóirtóval kezelik, ezzel a táplálékláncot is megváltoztatják. Lukács József szerint szemléletváltásra lenne szükség, és a gazdáknak érintetlenül kellene hagyniuk egyes földsávokat a kártevőket fogyasztó madarak életben tartása érdekében.
2016. 04. 01. (XX/13)
