Míg az OTP vezér Csányi Sándornak problémát jelent, miként tölthetné meg jobban a labdarúgó stadionokat, láthattuk, hogy egy jó tenisztalálkozónál ez nem okozhat nehézséget. A miértre a válasz: a minőség. Taróczy Balázs nemcsak kiváló teniszjátékos, hanem kiváló szervező és naprakész, hogy mindig változatos és új programokkal elégítse ki a minőségi teniszt szeretők várakozását.
A tenisz egyéni játék, de megfűszerezve csapatversennyel még izgalmasabbá lehet tenni. A versenyigazgató a két sztárjátékoshoz, Cilic-hez és Gasquet-hoz csapatot épített. Az előbbihez mestere, a korábbi wimbledoni bajnok horvát Ivanisevic, a 2014-es wimbledoni páros döntős Babos Timi és az 1985-ös wimbledoni páros bajnok Günthardt–Taróczy tartozott. A francia Gasquet csapatában az 1987-es egyéni wimbledoni bajnok ausztrál Pat Cash, a francia–horvát Kristina Mladenovic (aki Babos párjaként volt tavaly döntős) szerepelt és az ausztrál John Fitzgerald, aki Cash párjaként volt a döntő résztvevője 1985-ben. Pikáns találkozókra kerülhetett sor. Elsősorban az 1985-ös wimbledoni páros döntő visszavágójára gondolhatunk, melyre 30 évet kellett várni az ausztrál párosnak. Ráadásul a páros társak Babos és Mladenovic (aki volt már 27. is a ranglistán) ritkán játszanak egymással „élesben”, és napjaink két teniszcsillaga a francia Gasquet és a horvát Cilic mérkőzése is igazi csemegét ígért.
Nem szóltam még Goran Ivanisevic-ről, aki Pat Cash-sel játszotta az első találkozót. Ő az egyetlen, aki white carddal (meghívottként) nyert wimbledoni trófeát (2001-ben). Hosszú időn keresztül övé volt az adogatás sebességvilágcsúcsa is. Nos, az elmúlt másfél évtized alatt ez az adottsága nem kopott sokat. Szegény ausztrál gyakran kímélte az ütő húrjait adogatás fogadásakor, merthogy az nem találkozott a labdával. A horvát játékban van, rendre nyeri a masters versenyeket. A 6:2-es veresége után az ausztrál csak annyit mondott, hogy: „mire bemelegedtem volna, már el is fáradtam”.
2015. 11. 27. (XIX/48)
