Matt Damont legalább harmadszor mentik meg komoly erőkkel. Előbb a klasszikussá nőtt Ryan közlegényben adják többen az életüket érte, majd az elmélkedő Csillagok között-ben (Interstellar) szabadul meg egy nagyon távoli bolygóról. Ott is magányos űrhajós, aki csúnyán átveri társait a hazajutás érdekében, annyira szenved a honvágytól. Ellenben most elég laza. Miután egy vad marsi vihar miatt társai halottnak hiszik, és ő (Mark Whatney) teljesen egyedül marad a bolygón, munkához lát, mint Robinson a maga szigetén vagy akár a Számkivetett hőse egy másikon. Számba veszi a készleteket. Hümmög és mérlegel, tervez, majd megvalósít. Gumókat nevel a barkácsolt fóliasátorban, vizet csinál hidrogént égetve, napelemet porol és minden űrszemetet hasznosít, mint úrfikorunkban a találékony MacGyver, aki erdei tobozból is bombát csinált – legalább a régi tévésorozatban. Közben folyton monologizál. Részint a hajónaplónak, de inkább a mozi fő célcsoportjának, aki ővele könnyen azonosulhat, s szívesen csetelne vele máris a világhálón. Talán épp ez okozza fő hiányérzetünket. A hasonló drámát megélő Számkivetett (Tom Hanks) vagy a Gravitáció (Sandra Bullock) hőseinek lelki folyamatairól ugyanis jóval többet megtudunk kevesebb szó mellett, mint ebben a filmben. Szorongásaikba belelátunk, csaknem átéljük, milyen lehet, amikor a civilizáció ruhaként foszlik le az emberről, csak a lét legnagyobb kérdései maradnak. És nem épp ez az azonosulás a műalkotások (egyik) nagy célja?
Mostani főhősünket inkább kívülről tanulmányozhatjuk. Persze önirónikus poénjai, meg a lavírozó NASA-főnökséget ekéző beszólásai kellően gördítik előre a cselekményt. És van pár magvas részlet is eközben. Mert bár elsőrangú képeket látunk a marsi tájakról, a Földön mégis amiatt szoronganak, hogyan festene az űrhajós fagyott porhüvelye főműsoridőben. Ezért is fedezik fel nagy sokára hősünk életjeleit a vörös sivatagban.
A „hogy fogunk szerepelni a médiában”-szál végig erős, egyebek közt butácska szóvivővel, kaotikus sajtótájékoztatókkal rajzolja korunk lényegét, az előre eltervezett látszat üzemeltetését.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »