Szeged felől érkezünk Makóra. „A Révay utca után a következő utcánál jobbra”– igazít útba bennünket egy kedves makói polgár. Valóban, utána már tábla jelzi a megfelelő útirányt. A kalandparkot keressük, még nem sejtve, hogy a lombkorona sétány egy különálló objektum, saját parkolóval. Egy kellemes sétával is el tudunk jutni a kalandparkba, de akik spórolnak az energiájukkal, nyugodtan autóba is szállhatnak és parkolhatnak közvetlenül a park előtt.
A lombkorona sétánynál 200 forint ellenében pokrócot nyomnak a kezünkbe. „Kell ez a lecsúszásnál –kapjuk a tájékoztatást. – A csúszda ugyanis sütne pokróc nélkül.” Hamarosan megpillantjuk, hogy miről is van szó. Vagy 50 méteres meredek csőcsúszda, de víz nélkül, így gyorsan belátjuk: szükség lesz a pokrócra. Az út elején egy mókus szalad fel a fára, mintha jelezné, innentől az ő birodalma következik.
A sétány csalóka elnevezés, ugyanis az ösvény egy fémszerkezeten keresztül elkezd emelkedni a magasba. Komoly lépcsőzés következik, majd elérjük a lombkoronaszintet. Táblák jelzik a lombkoronaszint állat- és növényvilágát. A bátrabbakat igazi függőhídsorozatok várják, nehezített terepekkel. Akiknek esetleg az alul tátongó mélységtől gyorsabban ver a szíve, azok megpihenhetnek a magasban található pihenő pontokon. Végül egy csúszdával záródik a sétány, ehhez kell a pokróc, ami lábfejnél zsákszerűen zárt. A csőcsúszda nagyon gyors, de a segítő bátorít bennünket, hogy itt már egy busznyi apáca is lecsúszott.