A Levi’s halhatatlanságának vajon miben rejlik a titka? Abban, hogy Levi Strauss az 1800-as években korszakalkotót művelt. Pedig nem ő volt az, aki feltalálta a bizonyos kritikus pontokon fémszegecsekkel megerősített munkanadrágok kialakítását, hanem egy nevadai szabó, Jacob Davis. A szabó az alapanyagokat annak a san franciscói Levi Straussnak méteráruüzletéből szerezte be az 1860–70-es években, akit üzleti érzékének köszönhetően ekkorra már az egész város ismert.
Levi csak felnőttkorában ment át a tengerentúlra: tizennyolc évesen emigrált az Egyesült Államokba Németországból. Jól tette. Németországban aligha akadt volna annyi tehénpásztor és aranyláztól izzó bányász, aki vevő lett volna az új, különös, szegecselt, de strapabíró munkanadrágra.
Jacob Davis szabónak üzleti partnerre volt szüksége, ezért fordult Levihez, akinek tetszett az újfajta munkaruházat ötlete. A fémmel szegecselt munkanadrágokat gyorsan szabadalmaztatták, és máris megszületett az első „blue jeans”.
A farmernadrágok elterjedésének még az sem szabhatott gátat, hogy 1902-ben Levi Strauss meghalt, és gyermekei nem lévén, unokaöccsei vitték tovább a vállalkozást, amelyet 1906-ban egy földrengés, majd egy tűzvész jelentősen megtépázott. De a farmernadrág divatja újjáéledt, és nagyobb lángra kapott, mint valaha: az 1930-as években megjelent a filmvásznon is, John Wayne vagy Gary
Cooper a szabadság, függetlenség jelképeként viselték.
Az 1950-es években már köze sem volt a munkaruházathoz, inkább amolyan divatcikké vált, főként az amerikai fiatalok körében, akik lázadásukat akarták kifejezni farmerviseletükkel is: formabontóak akartak lenni. Ebben az időben vált „sikké” beülni farmerben mondjuk egy étterembe vagy egy színházba, persze ezt az idősebb korosztály nem vette jó néven, így nem ritkán kitessékelték a lazább öltözetű ifjoncokat a társasági helyekről…
A szegénység, háborúk, fajgyűlölet elleni lázadás mellett zenei stílusirányzathoz is kapcsolódott a farmerviselés – a rock szimbólumává vált, de a hippik is szívesen hordták a saját díszítésekkel kiegészített „jeans”-eket. Később több popzenei előadó is megénekelte az immár az amerikai kultúra részévé vált öltözéket: Madonna, Janis Joplin vagy Jon Bon Jovi számaiban is visszatérő elem a „jeans”.
A westernfilmek cowboyai után olyan neves művészek is népszerűsítették a farmerviselést, mint Elvis Presley vagy Marlon Brando.
Az 1960-as évek végére mérséklődött a lázadási hevület, így a farmeröltözék is kezdett teljesen hétköznapivá, elfogadottá válni, és hamarosan Európa-szerte is elterjedt. Az 1980-90-es években már egyenesen felkapták a nagy
divatcégek és tervezőik a farmeralapú
ruházkodást, és máig egymással versengve dobják piacra az egyre trendibb farmereket.
Nem meglepő, hogy napjainkban a farmerek első számú vásárlói és viselői a hölgyek. Az eredetileg férfiaknak szánt viseletet hamar felfedezték a nők. Már az 1900-as években előfordult, hogy nők farmernadrágot hordtak. Ebben az időben ez a női függetlenség, a lázadás jele volt. Az 1930-as években az amerikaiak közkedvelt vakációs helyszíne a vidéki farm volt. A kirándulásoknál egyre gyakrabban fordult elő, hogy a hölgyek – kényelmi okokból – kölcsönvették férjeik farmernadrágját. A Levi Strauss & Co. vállalat hamar felismerte ebben az üzleti lehetőséget, és kifejezetten nőknek készített farmernadrágot dobott a piacra 1934-ben, mely a Lady Levi’s 701-es megjelölést kapta. A női farmerviselésre még inkább rásegített, hogy egy – a farmokra járó turistákról készített – újságcikk egy kirándulást két hölggyel illusztrált, akiken nem mást lehetett látni, mint Lady Levi’s farmert. Ettől kezdve Amerika keleti partján a nők valósággal megszállták a farmerüzleteket. Az évtizedek során a farmerláz a hölgyek körében csak tovább terjedt. Az 1960-as években jelenik meg a sztreccs anyagú szűkebb fazon, majd a következő évtizedben már az egyenes vonal mellett a trapéz és a széles szár is hódított. Az 1970-es évek fontos vívmányai olyan új, farmerszövetből készült cikkek, mint a szoknyák, nadrágszoknyák, kötényruhák, mellények, dzsekik, sapkák, táskák, övek, cipőfelsőrészek, amelyek nemcsak anyagukban, hanem kidolgozásukban, konfekcionálásukban, a varrások megoldásaiban és az alkalmazott díszítőelemekben is többnyire a hagyományos farmernadrág stílusához igazodtak (fémgombok, fémcsatok, ringlik stb.).
Amerikában 2000-ben túlszárnyalta a nőifarmer-eladás a férfiét, így el is jutottunk oda, hogy miért is a nők jelentik a farmerek elsődleges célcsoportját ma.
Az örökzöld Levi’s 501-es farmernadrág (első modell, még férfiaknak!) felújított változata a régi időket idézi, ugyanakkor a legkedveltebb típusok közé tartozik a hölgyek világában. Mind a „boyfriend jeans”, mind a „skinny fit jeans”, mely korunk legtrendibb darabjai, az ősi 501-es fazon leszármazottai. De milyen is ez az új női
501-es fazon? Szára eleve fel van hajtva, 2,5 centivel bővebb a férfi verziónál, viszont a felső részeken elöl-hátul szorosabban testhez áll. A hátsó zsebek kisebbek, a gombolós slicc is rövidebb a női verzión, mindez arányosabb megjelenést biztosít a hölgyek számára.
Na és persze ne feledjük a koptatást: minél használtabbnak tűnik a farmer, annál divatosabb. Sokféle koptatás létezik, a sötétebbek elegánsabb megjelenést mutatnak, a világosabbak vagányabb, rusztikusabb külsőt idéznek elő. Az 501-esben egyébként olyan hollywoodi sztárok feszítenek, mint Scarlett Johansson vagy Drew Barrymore, követve elődeik példáját, Marilyn Monroe-t vagy Brigitte Bardot-t, akik szintén nem zárkóztak el a nyilvánosság előtti kényelmes farmerviseléstől.
Akik a szűkebb fazonokat kedvelik, azok idén az újratervezett skinny fit jeansből válogathatnak, amelyet eredetileg 1960-ban alkotott meg a Levi’s, de az idei szezonra még egyet lezserített, no meg koptatott rajta.
A farmer tehát úgy tűnik, elnyűhetetlen, ráadásul most a régi formák és a kopottság igazán divatosak. A 20. században többféle üzenettel, jelentéstartalommal is felruházták a farmeröltözéket, ami az idők során eltűnt vagy
megváltozott, de ami mindvégig megmaradt, az eredeti cél, amiért Leviék is megálmodták: a kényelem és a praktikum. Ma is ezért viseljük a legtöbben.
2009. 11. 13. (XIII/46)
