Mi a gyorsírás mozgatórugója, lényege?
– A gyorsírás lényege, hogy az élőbeszédet az elhangzásával egy időben rögzíteni tudja. Valójában nemcsak „gyors” írásról van szó, hanem rövidített, speciális írásról, ahol követelmény, hogy egy hang rögzítéséhez minél kevesebb leírandó vonás legyen szükséges. Különösen mesterfokon, nagy sebességgel elhangzó mondatok rögzítésekor van szerepük a nyelvtani és logikai összefüggéseken alapuló rövidítéseknek. Elhagyunk mindent, ami elhagyható egy szóból (ragokat, toldalékokat), és a ki nem írt szó- vagy mondatrészekre a nyelvi szabályszerűségek alapján következtetünk, illetve ismétlődő szavakat sem rögzítünk, feltéve, hogy emlékezni fogunk azokra.
Mi történik akkor, ha valaki nem tudja elolvasni az általa alkotott rövidítést?
– Nálunk ez a „rém”. Ilyen akkor történhet meg, amikor a jelek leírásakor a sebesség hatására a jelben alakváltozás következik be, a leírt jel egy másik jelhez lesz hasonló, vagy semmihez nem hasonlítható. Tehát a jel a fővonalhoz képest egy-két milliméterrel lejjebb vagy feljebb kerül, egy-két milliméterrel nagyobb vagy kisebb lesz, vagy a dőlésszöge változik meg. Speciális, 5-6B-s puhaságú ceruzával dolgozunk: a magas magánhangzókat vékonyan írjuk, a mély magánhangzókat vastagítva. Ez is hibaforrás lehet. Másrészt egy-egy jel, rövidítés több szót is jelent, ilyenkor a mondat értelmére hagyatkozunk a visszaolvasáskor. Van egy klasszikus példa a helytelen vastagításra: nem mindegy, hogy „a termelőszövetkezet elnöke jogtalan előnyöket szerzett”, vagy „a termelőszövetkezet elnöke fogatlan asszonyokat szerzett”.
Mikor kezdtél el gyorsírással foglalkozni, és hogy lett ebből versenyzés?
– Dunaújvárosban éltem, tizennégy évesen pályaválasztás előtt álltam.
A helyi Közgazdasági Szakközépiskolát választottam, és emlékszem, az első gyorsírásóra után egy akkor kezdő, ambiciózus tanárnő, Milics Gizella két-három másik lánnyal együtt kiemelt bennünket, és a továbbiakban pluszfeladatot adott nekünk. Utólag elmondta: ahogy ránézett a kezemre, egy megérzés alapján az a meggyőződés alakult ki benne, hogy foglalkoznia kell velem. Hét évig voltunk szoros munkakapcsolatban. Az első világbajnoki címet juniorként az ő felkészítésével értem el. Jelenleg az Országgyűlés Gyorsíró Irodájában dolgozom, nálunk a versenyzés úgymond „kötelezően választható feladat”.
Mi a különbség a munkád közben végzett gyorsírás és a versenygyorsírás között?
– Beszédíráskor nem csak a szónokra figyelünk; nem kerüli el a figyelmünket a hallgatóság reagálása sem (taps, morajlás, derültség, közbeszólások), aktív és megosztott figyelmet kíván
a lejegyzés. Annyiban különbözik, amennyiben különbözik az élőbeszéd egy előre megírt szabatos szövegtől. Minden egyes munkánál újra és újra mérlegelni kell, hogy az élőbeszédben óhatatlanul előforduló nyelvbotlásokat, esetleg pongyolán fogalmazott mondatokat, a be nem fejezett mondatokat milyen mértékben korrigáljuk, hogy ne sértse a hitelességet, de mégis élvezhető legyen.
Hogyan készülsz fel a versenyekre?
– Mint bármelyik más sport esetében, itt is a rendszeres, tervszerű
edzésen, gyakorláson van a hangsúly. Hogy mikor? Legtöbbünknek az esti órákban kezdődik a legnyugodtabb időszak, az a néhány óra, amikor a gyerekek már aludni tértek, és minden elcsendesedik.
Konkrétan mit kell gyakorolni, hogy a szükséges készségek fejlődjenek?
– Különböző témájú (oktatási, gazdasági, politikai, környezetvédelmi, honvédelmi stb.) tanulmányokat, elemzéseket, írásokat dolgozunk fel. A különböző szavakra, szócsoportokra speciális jeleket alkotunk, majd azokat egyenként, sorról sorra „írogatjuk” hosszú oldalakon keresztül, hogy rögzüljön. Ezt követően kazettára diktáljuk a teljes szöveget – lehetőleg minél nagyobb sebességgel, rossz hangminőségben –, aztán írjuk, írjuk és írjuk… Majd próbáljuk megfejteni a sebesség hatására eltorzult, módosult jeleket. Ez nagy monotóniatűrést igénylő feladat.
Milyen szintek vannak ebben a műfajban?
– Ugyanolyan szintek vannak, mint egy nyelvvizsgánál. Az alapfok szintjét középiskolában lehet elsajátítani. Ez lassabb beszédtempót jelent. „Nyári napnak alkonyulatánál, / Megállék a kanyargó Tiszánál.” Ha például ez a mondat egy perc alatt tízszer hangzik el, ez felel meg az alapfoknak, ami kétszáz szótag leírását jelenti percenként. Ha ugyanezt a mondatot egy perc alatt hússzor írjuk le, akkor négyszáz szótagot rögzítünk egy perc alatt, ami már felsőfok. Az a négyszázhatvanhárom szótagos sebesség, amit elértünk a világbajnokságon, egy nagyon pörgő, nagyon gyors beszédtempó, olyannyira hogy az már természetellenes.
Hogyan képzeljünk el egy ilyen versenyt?
– A világbajnokságon különböző kategóriákban mérjük össze tudásunkat: például grafikus gyorsírás, gépi gyorsírás, többnyelvű gyorsírás, gépírás, professzionális szövegszerkesztés, levelezés. A versenyen valamilyen hanghordozóról szól a diktátum. Egy-egy versenyszövegbe több „buktatót” helyeznek el, különösen a sebességhatárok emelkedésénél. Minden azon a tizenöt percen múlik, a koncentráción, az összeszedettségen. Elég két másodperc „rövidzárlat” vagy „blokk”, ami alatt ha kimarad egy-két szó, vagy annyira torzul az írás, hogy visszaolvashatatlanná válik, nem volt értelme részt venni a versenyen. Az áttételi idő pedig százötven perc, ennyi idő áll rendelkezésre a gyorsírás mások számára érthető „lefordítására”. Nemzetközi szinten a németek, a csehek, a szlovákok, a horvátok és a magyarok érik el a legjobb eredményeket.
2009. 09. 25. (XIII/39)
