A bemutatása óta eltelt egy hónap alatt kétszázezer 9-16 éves korú tagot
vonzott a weboldal Nagy-Britanniában. A játékosok egy női figurát kapnak, akiről
– akárcsak valami tamagocsiról – ők gondoskodhatnak: etetik, ruházzák,
szépségszalonba viszik, társasági életet élnek vele stb. Közben folyamatosan
mérik a karakter testsúlyát, ruhatárát, gazdagságát és boldogságát, hogy
megteremtsék a „legmenőbb, leggazdagabb és leghíresebb szőke nőt a világon”. A
gyerekek egymással versenyeznek, és úgynevezett „Bimbodollárokat” nyerhetnek,
amiből plasztikai műtéteket, műkörmös és fodrászszolgáltatást, ételt-italt,
diétás tablettákat, fehérneműt, divatos particuccokat is vehetnek a
figurájuknak. Szintén megoldandó feladat, hogy gazdag virtuális „pasast”
fogjanak neki. „Bimbo-dollárhoz” egy emelt díjas sms áráért, azaz másfél fontért
is hozzájuthatnak a tagok, amit aztán a karakterükre költhetnek. A regisztráció
a Miss Bimbo-oldalra amúgy ingyenes, az emelt díjas sms-ek tartják fenn a
site-ot.
Egyébként a játékszabályok között az is szerepel, hogy jóllehet a tagoknak a
karakterüket nádszálvékonyan kell tartaniuk a versenyben, azért etessék a
figurát, nehogy éhen haljon.
A szülők és a gyermekekkel foglalkozó különböző szakértők egyaránt elítélik az
új weboldalt, amely arra ösztönzi a kiskorúakat, hogy elfogadják a plasztikai
műtéteket vagy az extrém diétázást csak azért, hogy elérjék a tökéletes
megjelenést. Hogy a felháborodás mennyire megalapozott, azt jól mutatja az is,
hogy a játék bemutása idején jött ki egy brit felmérés, amelyből kiderült: már a
6 éves kisgyerekek között is vannak bulimiás és anorexiás étkezési zavarral
küzdők. A vizsgálat felhívta a figyelmet arra is, hogy egyre több tinédzser veti
alá magát mellnagyobbító és egyéb plasztikai műtéteknek.
A weboldalt egyébként egy évvel ezelőtt Franciaországban mutatták be először,
ahol 1,2 millió játékost vonz, bár igen heves vitát váltott ki ott is.
A The Times által megszólaltatott Dee Dawson, a Rhodes Farm Clinic orvos
igazgatója, aki étkezési problémával küzdő 8–18 éves gyerekeket kezel, úgy
nyilatkozott: „Ugyanolyan veszélyes ez a játék, mint az anorexiát támogató
weboldalak. Sok gyereket fog romboló módon befolyásolni.” Susan Ringwood, egy
másik, étkezési zavarok ellen küzdő szervezet vezetője azt állítja, hogy a játék
sok lánnyal fogja elhitetni, hogy a testsúlyának és formájának ilyen szintű
manipulálása normálisnak tekinthető. Egy szülői csoport szóvivője szerint egy 9
éves kislány még nem fogja fel a játék iróniáját, sokkal inkább példaképként
tekint a karakterére, ezért a játék kockázatos és veszélyes.
A Miss Bimbo-oldalt egy 30 éves francia üzletember, Nicholas Jaquart készítette.
Ő azzal védekezik, hogy a játék a gyerekeket a valódi életre tanítja, és csak
egy ártalmatlan mulatság. „A játék úgy lett kitalálva – mondja Jaquart –, hogy
az a valóságot szarkasztikusan tükrözi. Nincs rossz hatással a fiatalokra.
Megtanulják, hogy hogyan viseljék gondját a figurájuknak. A feladatok és célok a
játékban teljesen morálisak, és a való életre tanítják a gyerekeket. Ha például
túl sok csokit eszik a »szőke nő« a játékban, akkor az rossz neki. A
boldogságszintje sokkal jobb lesz akkor, amikor gyümölcsöket és zöldségeket
eszik, ami az egészséges étkezést támogató, pozitív üzenet. A mellnagyobbító
műtét csak a játék része, és nem biztatjuk a fiatal lányokat arra, hogy éljenek
is vele.” Chris Evans, Jaquart üzlettársa azért annyit elismert, hogy a játékot
„pasik” találták ki, és nem kértek szakvéleményt arról, hogy a lányok hogyan
értelmezik a súlyvesztéssel és a hízással kapcsolatos problémákat.
Egy, a The Timesnak nyilatkozó édesapa elmondta, hogy akkor avatkozott be a
dologba, amikor a 9 és a 14 éves lányai a komputer mellett azt latolgatták, hogy
befizessék-e karakterüket egy arcfelvarrásra és egy mellnagyobbító műtétre. A 42
éves apa elmesélte: „Azt vettem észre, hogy a lányaim a játék plasztikai
műtétekre specializálódott klinikáján keresgéltek a műtéti lehetőségek között.
Felelőtlenség a weboldal készítőinek a részéről, hogy fiatal lányokat tévútra
terelnek. Ebben a korban könnyen befolyásolhatóak abban, hogy mi a menő, de ezek
a dolgok a legkevésbé sem azok a célok, melyekre lelkesíteni kellene őket.”
2008. 04. 04. (XII/14)
