„A vérünk minden sejtet elér, de a benne lévő cukor, a glükóz csak akkor tud
bemenni a sejtbe, ha ezt egy anyag elősegíti. Ezt az anyagot nevezzük
inzulinnak. Úgy képzeld el, hogy a sejt falán van egy piciny ablak, ezen mehet
be a glükóz, ha az ablak ki van nyitva. Az inzulin pedig az a kis kulcs, amely
kinyitja az ablakot.” Így magyarázza el a kisebbeknek Békefi Dezső a könyvében
azt, hogy mi is történik a cukorral a szervezetükben. A diabétesszel foglalkozó
orvosspecialista a Heteknek elmondta: maguk a kutatók sem értik, hogy miért
borul fel egyre több kisgyermeknél a cukoranyagcsere. Világszerte egyre több
gyermeknek és egyre kisebbeknek kell szembenézniük azzal, hogy valami – a
tudomány mai állása szerint végérvényesen – megváltozott a testükben. Sajátos
módon a skandináv államokban arányaiban jóval többeknek, mint mondjuk Japánban.
Ennek a jelenségnek sem ismerjük ma még az okát.
A gyermekkori diabétesz kialakulásáért mindenképpen „okolhatók” az örökletes
tényezők. Továbbá a betegség kiváltásáért felelős lehet az anyatejes táplálás
korai elhagyása, de egyes vírusok is. Svéd kutatók kimutatták, hogy stresszesebb
családokban nagyobb eséllyel jelenik meg a kór, és hogy bizonyítványosztás után
többen jelentkeznek orvosnál a cukorbetegség tüneteivel. De valószínű, hogy a
rossz bizi vagy egy erősebb hurutos fertőzés csak az utolsó csepp a pohárban, és
nem ezek a fő kiváltó okok, hanem ezerszer inkább az életmódbeli tényezők: a
mozgáshiány, az egészségtelen táplálkozás, a rosszul kezelt stressz.
A szülők általában azt veszik észre, hogy gyermekük annak ellenére fogy, hogy
étvágya megnőtt. Többet iszik, és megnő a vizelet mennyisége is. Ha nem kerül a
kis beteg időben orvoshoz, az anyagcsere olyan mértékben változhat meg, hogy
eszméletvesztés vagy kóma is beállhat. A kezdeti időszakot egy megfelelő
kórházban kell eltöltenie a gyermeknek és a szülőnek, hogy megtanulják, hogyan
lehet együtt élni ezzel az állapottal. A szülőnek kell megfigyelnie azt is, hogy
csemetéje hogyan reagál a különböző ételekre, mozgásokra stb. Ma úgy tartják: a
diabétesz egy olyan állapot, amelyben az egészség feltételekhez kötött.
Gyermekkorban szinte kivétel nélkül az úgynevezett 1-es típusú cukorbetegség
alakul ki: a szervezet saját sejtjeire támad, és a hasnyálmirigyben lévő, az
inzulin termeléséért felelős béta-sejtek elpusztulnak. Ilyenkor az inzulint
pótolni kell. Napjainkban egyre korszerűbb eszközökkel és egyre személyre
szabottabb módon oldható meg az inzulin adagolása. A rendszeres
vércukorszintmérés és az inzulin adása mellett igen nagy szerepe van a megfelelő
táplálkozásnak és a mozgásnak. Békefi Dezső tapasztalatai szerint célszerű, hogy
az érintett gyerekek legalább napi háromnegyed órát intenzíven mozogjanak. A
betegség megfelelő karbantartásával érhető az el, hogy a rettegett szövődmények
közül minél kevesebb jelenjen meg a későbbi életkorokban. A magas vércukor miatt
ugyanis az erek elmeszesednek, megnő a szívinfarktus, agytrombózis kockázata. A
magas vércukorszint a hajszálereket is károsítja, amely a szem, a végtagok
vérellátását és a vesefunkció romlását eredményezi.
(Jövő héten a 2-es típusú diabétesszel foglalkozunk.)
2007. 11. 23. (XI/47)
