A csontritkulás "hallgatag" betegség, mivel kialakulásának nincsenek feltűnő
jegyei. A megfelelő csonttömeg gyerekkorban, legkésőbb a fiatal felnőtt korig lenne
kialakítható, elegendő kalciumbevitellel. Van ugyanis az úgynevezett
"csúcs-csonttömeg", amely a második, illetve harmadik évtized első felében
érhető el. Eddig az életkorig növekszik a csontállomány, ezt követően már csak
"átépülés", illetve lebomlás történik. A csonttömeg már nem növekszik, a
szervezet csak feléli saját kalcium-bankját, hogy a többnyire 30-40 évig némán
lapuló gyilkos hirtelen, az öregkorban fejtse ki hatását. Epidemiológiai vizsgálatok
kimutatták, hogy a nem megfelelő gyermekkori kalciumbevitel 5-10 százalékkal
csökkentheti a felnőttkori maximális csontsűrűséget, s ezáltal akár 50
százalékkal megnőhet az időskori csípőcsonttörések valószínűsége.
A betegség legfontosabb rizikófaktorai: a nők változó kora, a magasabb életkor,
kevés mozgás, vékony testalkat, családi előfordulás, alacsony kalciumbevitel,
fokozott alkoholfogyasztás, dohányzás, gyógyszerek, egyes betegségek, mint például
a vese- vagy a gyomor- és bélbetegségek. Azonban téves az a nézet, miszerint ez
kizárólag a nők betegsége lenne!
Kezdetben a csontritkulás nem okoz panaszokat. Egy idő után azonban a csont annyit
veszít sűrűségéből, hogy összeroppan vagy törik. Ha a csigolyák roppannak össze
(Európában évente 270 ezer csigolya- és egyéb törés fordul elő), a beteg tartós
hátfájást tapasztal. Más csontok is eltörhetnek, és ehhez kisebb ütés vagy esés
is elég. A legsúlyosabb a combnyak törése (Európában évente 407 ezer esetet
regisztrálnak), ami gyakori előidézője az időskori rokkantságnak vagy az
önellátásra való képesség elvesztésének. Ennek következtében a csontritkulás
– ha közvetve is, de – a vezető halálokok egyike. Ugyancsak gyakori a
csuklótörés. A törések száma világszerte növekvő tendenciát mutat, és
kezelésük költsége hatalmas összegekbe kerül.
A megelőzés lényege a csont sűrűségének fenntartása, illetve – fiatal korban –
a növelése. Egyik legfontosabb elem a táplálkozás. Legnagyobb arányban kalciumot a
tejtermékek, ezek közül is a sajtok, főleg a zsíros sajtok és a tej, aztán az
olajos magvak, a banán, a káposztafélék, a száraz hüvelyesek tartalmaznak. A másik
elem a teherviselő tornagyakorlatok, ahol a testsúlyt mozgatni kell, és jótékony
hatású lehet a séta vagy a lépcsőmászás is.
A csontritkulásos megbetegedés esetén elsősorban gyógyszeres kezelést alkalmaznak,
amelyet mozgásterápiával egészítenek ki.
Magyarországon is egyre nagyobb hangsúly tevődik a lassan népbetegségnek számító
baj megelőzésére. Egyre jobban szervezett országos hálózat keretében igyekeznek a
csont ásványianyag-tartalmát mérni (csont-denzitometria), hogy az időben történő
felismeréssel a baj megelőzhetővé váljék. Országszerte osteoporosis-munkacsoportok
alakultak, ahol különféle szakorvosok működnek együtt a betegség kezelésében. Az
osteoporosis-szakambulanciákon el tudják végezni a szükséges vizsgálatokat azokon a
személyeken, akik igénylik ezeket.
Az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete mind szakemberek, mind egészséges és
beteg emberek számára igyekszik információs anyagokkal szolgálni, a www. obme.hu
címen.
Odafigyeléssel és egy kis törődéssel csökkenthetjük a kór előfordulását és
következményeit! (Molnár-Erdős)
Az osteoporosis olyan, alacsony csonttömeggel és a csontszövet
mikroarchitektúrájának sérülésével jellemzett betegség, amely a csontok törékenységének
növekedéséhez, és így a csonttörési kockázat emelkedéséhez vezet.
2000. 10. 28. (IV/44)
