A szemünk előtt feltáruló, 1945-től csaknem napjainkig végigkísért olasz
design-történelem másfajta meglepetéseket is tartogat. Egy háború utáni motorkerékpárral
egyidőben például évtizedekkel előremutató kávéskészletet, fotelt terveztek az
olasz designerek. Egyes darabok kortalanságát mutatja, hogy ma is gyártják őket, és
aki nem tudja, az nem is gondolná, hogy tíz-húsz évvel ezelőtti design-termékekről
van szó.
Akadnak persze mára már rég feledésbe merült bútorok, tárgyak is. A hetvenes évek
narancssárga m?agyag gombalámpái, hengerekből kialakított fotelje mellett találhatunk
olyan, méltatlanul elfeledett darabokat is, mint Joe Colombo kerekeken gördülő
minikonyhája beépített elektromos főzőlappal, hűtővel, gyúródeszkával, fiókkal
és tálcával 1963-ból, vagy Franco Albini 1952-ben tervezett háromlábú kisasztala,
amely sétapálcaszerűen megnövelt lábával könnyen arrébb tehető.
A folyóiratokból, bútorkatalógusokból, szakmai kiállításokról ismert híres tárgyakat
és különlegességeket még sokáig sorolhatnánk, hiszen a tárlaton pontosan száz különféle
darab látható. Mind közül talán azok a letisztult formák a legkiemelkedőbbek,
amelyek szabadok az egyénieskedő, kísérletező ötletektől, és a megmunkálás
gondosságát az olaszokra jellemző, sajátosan finom, tartózkodó eleganciával ötvözik.
Ezek a tárgyak a Bauhaus által elindított, ma minimalizmusnak nevezett funkcionalista
szerénység nevében születtek, melynek egyik találó jelszava: "A kevesebb – több"
1999. 10. 30. (III/43)
