Nézzük először az iowai jelölőgyűlés eredményét: Trump öt induló között a leadott szavazatok 51 százalékát szerezte meg, ami nem csak abszolút számokban jelent győzelmet, hanem az arányában is. Soha nem volt még olyan, hogy egy republikánus jelölt több induló között ilyen fölénnyel végzett volna az első helyen.

Trump közel 30 százalékkal előzte meg a második helyezett floridai kormányzót, Ron DeSantist, korábban a legnagyobb különbség 1988-ban volt, amikor Bob Dole 18 százalékkal előzte meg a meglepetésre második helyen – a későbbi elnök, George H.W. Bush előtt – befutó Pat Robertsont.

A volt elnök a saját 2016-os eredményét is messze felülmúlta, akkor ugyanis Ted Cruz mögött 24,3 százalékkal csak a második helyen végzett. Igaz, a politikai múlt nélkül induló Trump ekkor tűnt fel a több mint egy tucat jelöltből álló republikánus mezőnyben.
Idén úgy tűnik, hogy a 2016-os hosszú menetelés nem fog megismétlődni a jelöltség felé. A realistább pályázók – köztük Mike Pence volt alelnök és Chris Christie volt New York-i kormányzó már előre kiszálltak –, Iowa után most az érdemi jelöltek közül búcsúzott Vivek Ramaswamy is.

A két talpon maradt Trump-rivális, DeSantis és Nikky Haley még folytatják a kampányt legalább a jövő hétig, de ha New Hamshire-ben nem sikerült látványosan javítani az eredményükön, akkor érdemben nekik is lezárul az út. 

Reálisnak látszik tehát az, hogy februárra Trump lesz az egyértelmű republikánus elnökjelölt – még ha hivatalosan erről a júliusi Nemzeti Konvenció fog majd dönteni. 

Mit jelent mindez?

Leginkább azt, hogy Donald Trumpot sem külső, sem belső ellenfelei, sem a washingtoni „mocsár”, sem pedig a jogi-politikai „mélyállam” nem tudta legyőzni – ami akkor is hatalmas eredmény, ha tudjuk, hogy a novemberi választásig még nagyon hosszú idő, és rögös út áll előtte.

Trump nyolc éve folyamatos és példátlan ellenszélben áll, mind a 2016-os kampányban, mind elnökségének négy éve alatt, különösen pedig a 2022. január 6-ai események óta. Két alkotmányos vádemelés (impeachment eljárás) zajlott vele szemben a Kongresszusban, jelenleg legalább négy különböző perben 91 vádponttal kell szembenéznie, rabosították a nyilvánosság előtt, száműzték a közösségi oldalakról, vudukampányt szerveztek ellene boszorkányok és sátánisták, a szinte végeláthatatlan médiatámadásokról nem is beszélve.

Voltak időszakok, – különösen a 2022-es félidős választások után – amikor úgy tűnt, hogy kicsúszik Trump kezéből a gyeplő a republikánus pártban, és személyesen is megkopni látszott a lendülete, addig kikezdhetetlen magabiztosságra. Sokan leírták, vagy legalábbis azt várták, hogy vezetőjük vesszőfutását látva tábora kihátrál mögüle. Ellenfelei ismerték az ősi mondást, ami sokszor működött a történelemben: verd meg a pásztort, elszélednek a juhok.

De Trump rácáfolt a dőltére számító várakozásokra, és talpra állt, pontosan a legkritikusabb időpontra, a kampány hivatalos kezdetére. Nincs illúziónk, a volt elnök nem lett szent 2016 óta (de nem is keveredett semmilyen erkölcsi botrányba sem a politikai szerepvállalása óta), és ő is nyolc évvel idősebb lett, mint mindannyian. 77 évesen a kampány neki sem ugyanaz, mint volt anno.

A történelemben eddig egyetlen elnöknek sikerült egy választási vereség után visszatérni a Fehér Házba, a hivatalos számozás szerint Grover Cleveland az Egyesült Államok 22. és 24. elnöke is egyben, miután első ciklusa (1885-89) után veszített, de 1893-ban megint győzött és újabb négy évig szolgált elnökként.   

Azt nem tudjuk, hogy Donald Trumpnak sikerül-e megismételni ezt a nagy visszatérést.

Most azonban úgy tűnik, a demokratáknak azzal kell számolniuk, hogy egy újra lendületben lévő Trumppal szemben kell kiállniuk novemberben. Fel van adva a lecke Joe Bidennek, vagy annak, akit esetleg a helyére állítanak. Még az sincs kizárva, hogy Obama-Trump összecsapást láthatunk a Fehér Házért, hiszen a volt fist lady, Michelle Obama nemrég elmondta, annyira aggódik a demokráciáért, hogy álom sem jön már a szemére. 

Bárhogy is lesz, 2024 vízválasztó lehet Amerika, és ezen keresztül az egész világ számára.