Nem tudni, hogy a terrortámadásnak pontosan mi lett volna a célpontja, a jeruzsálemi parlament épülete, a Ben Gurion repülőtér vagy a tel-avivi felhőkarcolók. De az is lehet, hogy a merénylet célja még ördögibb volt, nevezetesen az, hogy az izraeli légierő lője le az emírségekbeli repülőgépet, a fedélzetén több mint 150 izraeli utassal, köztük 27 gyermekkel. Csodával határos módon a repülőgép utasai meg tudták fékezni a becsapódás előtt a terrorista másodpilótát, és volt az utasok között képzett pilóta is, aki a súlyosan sérült kapitány helyett biztonságban földre tudta tenni a gépet a szaúdi repülőtéren.

A Dubajból Tel-Avivba tartó Flydubai FZ1073-as járatán a felszállást követő két órában minden a megszokott rendben zajlott. A Boeing fedélzetén 174 utas ült – köztük 27 gyermek –, és már az izraeli légtér közelében volt a járat, amikor 08:21-kor a gép hirtelen, minden előzmény nélkül szabadesésbe kezdett. Kevesebb mint 30 másodperc alatt több mint 14 000 lábat – csaknem négyezer-ötszáz métert – zuhant az utasszállító. A műszerek percenkénti 10.000 méteres süllyedést mértek, ami a hangsebességhez közeli érték. Az utastérben elszabadult a pokol: a gravitáció hiánya és a rémisztő zuhanás miatt sikoltozás és pánik tört ki.

A háttérben valójában egy hidegvérrel kitervelt merénylet zajlott. Az ománi származású másodpilóta késsel vagy fejszével támadt rá az indiai kapitányra, és a kormányoszlopot előretolva megpróbálta a föld felé irányítani a repülőgépet. A kapitány súlyos vérző sebekkel, az életéért és a gépért küzdve próbálta visszaszerezni az irányítást.

A pilótafülke ajtaja előtt Zvika Manes, a Barak Capital Underwriting cég vezérigazgatója állt, amikor a felesége segítségért kiáltott, hallva a fülkéből kiszűrődő sikolyokat.

„A feleségem kiabált egy pihenőidős fidzsi pilótának, aki a közelben ült: 'Menj be gyorsan, nézd meg, mi történik!'”

– idézte fel Manes a drámai pillanatokat. „Vele együtt még ketten beugrottunk a pilótafülkébe, és lefogtuk a terroristát. Csupa vér voltam. Teljes őrület volt” – nyilatkozta már a földet érés után az izraeli utas.

Egy másik izraeli utas még a levegőben, csupa véres arccal és ruhával rögzített drámai videóüzenetet a telefonjára: „Egy gépeltérítés közepén vagyunk. Jelenleg ártalmatlanítottuk a terroristát, és a landolásra készülünk. Bárki, aki hallja: segítségre van szükségünk. Tabukban landolunk, Szaúd-Arábiában.”

Más utasok is beszámoltak a heves küzdelemről a repülőgépen. „A levegőben közel 15 percig tartott a terrortámadás” – mondta. „A »Shema Yisrael«-t imádkoztuk. Voltak pillanatok, amikor azt hittük, nem jutunk ki élve.”

A gép transzpondere 08:31-kor először a 7700-as általános vészhelyzeti kódot, majd hét perccel később a 7500-as, kifejezetten gépeltérítést jelző kódot adta le.

A puszta szerencsén vagy csodán, és a civil utasok hősies helytállásán múlott, hogy ez az incidens nem vált Izrael történetének legsúlyosabb légi katasztrófájává.

Ha az ománi másodpilótának sikerül végrehajtania a szándékát, a repülőgép 174 emberrel a fedélzetén csapódott volna a sivatagba vagy valamelyik különlegesen érzékeny izraeli célpontba. Egy ilyen tragédia nem csupán elképesztő emberáldozattal járt volna, de az Öböl-régió sérülékeny biztonsági egyensúlyát is darabokra töri.

Ennél is félelmetesebb forgatókönyv rajzolódott ki a jeruzsálemi válságtanácskozáson, ahol Benjámin Netanjahu miniszterelnök és Jiszráel Kac védelmi miniszter rendkívüli ülést tartott. Amiután a 7500-as kód megjelent a radarképernyőkön, az Izraeli Légierő azonnal a levegőbe emelte a vadászgépeit.

Mi történt volna, ha a gépeltérítőnek sikerül az izraeli légitér felé kormányoznia az utasszállítót?

Az izraeli légvédelem és a légierő (IAF) protokollja ilyen esetben kíméletlen és hajlíthatatlan. Szeptember 11-e óta a világ minden légiereje, de különösen az izraeli, fel van készülve a legfájdalmasabb döntésre: ha egy eltérített polgári utasszállító nem reagál a hívásokra, és lakott terület vagy stratégiai célpont felé tart, a vadászgépek parancsot kapnak a lelövésére. Az izraeli parancsnokoknak fel kellett készülniük arra a felfoghatatlan tragédiára, hogy a saját állampolgáraikkal teli repülőgépet kell megsemmisíteniük a levegőben, mielőtt az becsapódhatna Tel-Aviv felhőkarcolóiba vagy a Ben Gurion repülőtérre.

A dráma végül nem a levegőben, hanem a sivatag szélén, a szaúd-arábiai Tabuk repülőterén ért véget, ahol a súlyosan sérült kapitánynak és a pilótafülkébe zárkózott személyzetnek sikerült letennie a gépet 09:45-kor.