Robinson szobatársa, Lance Twiggs a rendőrségnek beszámolt egy Robinson által a billentyűzet alatt hagyott üzenetről, amelyen ez állt:

„Lehetőségem van kiiktatni Charlie Kirket, és meg is ragadom.”

A rendőrség szerint találtak egy fényképet is a cetliről.

A bírósági beadványban az ügyészek a lakótársat „biológiai férfiként” írták le, „aki romantikus kapcsolatban állt Robinsonnal”. A dokumentumok szerint Robinson szobatársa adta át az SMS-eiket a rendőrségnek.

A lakótárs azért talált rá a cetlire, mert Robinson előzőleg SMS-t küldött neki, ami a következő beszélgetéshez vezetett:

– Még mindig jól vagyok, szerelmem, de egy kicsit tovább Oremben kell maradnom. Nem tart sokáig, míg hazamehetek, de még el kell hoznom a puskámat. Őszintén szólva azt reméltem, hogy ezt a titkot megőrzöm, amíg meg nem halok öregkoromban. Sajnálom, hogy belerángattalak.

– Nem te tetted, ugye????

– Én voltam, sajnálom.

– Azt hittem, elkapták az illetőt?

– Nem, valami őrült öreg fickót kaptak el, aztán kihallgattak valakit, aki hasonló ruhát viselt. Azt terveztem, hogy röviddel ezután visszamegyek a lerakóponthoz a puskámért, de a városrész nagy részét lezárták. Csend van, szinte eléggé ahhoz, hogy elosonjak, de van egy jármű, ami még mindig ott ólálkodik.

– Miért?

– Miért tettem?

– Igen.

– Elegem volt a gyűlöletéből. Van olyan gyűlölet, amit nem lehet megbeszélni, nem lehet elsimítani. Ha sikerül észrevétlenül elhoznom a puskát, nem hagyok bizonyítékot magam után. Megpróbálom újra visszaszerezni, remélhetőleg már odébbálltak. Nem láttam semmi utalást arra, hogy megtalálták volna.

– Mióta tervezgetted ezt? 

– Kicsit több, mint egy hete. Közel tudok menni hozzá (a fegyverhez, a szerk.), de egy járőrkocsi parkol mellette. Azt hiszem, már átfésülték azt a helyet, de nem akarom kockáztatni.

–  Bárcsak visszamentem volna és elvittem volna, amint a kocsimhoz értem. Aggódom, mit csinálna az apám, ha nem hoznám vissza nagypapa puskáját. Nem tudom, van-e rajta sorozatszám, de nem találna hozzám. Aggódom az ujjlenyomatok miatt. Egy bokorban kellett hagynom, ahol átöltöztem. Nem volt sem időm, sem lehetőségem magammal vinni.

–  Lehet, hogy ott kell hagynom, és remélem, hogy nem találnak ujjlenyomatokat. Hogy a francba fogom megmagyarázni az apámnak, hogy elvesztettem... Csak a puskát hagytam ott, egy törölközőbe csomagolva.

Robinson aggodalmát fejezte ki a hátrahagyott puskával kapcsolatosan, majd ezek után arra kérte lakótársát, hogy törölje az üzenetváltást, hozzátéve, hogy ne beszéljen senkinek, különösen a médiának a beszélgetésről. Arról is írt, hogy apja hívogatja, de nem válaszol neki, és majd önként fogja feladni magát a hatóságoknak. 

(CNN/Hetek)