Ahogy arról beszámoltunk, Lengyelország megszavazott egy határozatot tavaly, amely alapján politikai, történelmi, jogi és pénzügyi felelősségvállalásra szólította fel Németországot, és jóvátételt követelt Berlintől a második világháborús veszteségekért.
A lengyel külügyminiszter-helyettes elmondta, hogy az Európa Tanácsnál benyújtott indítvány a második világháború alatti német agresszió valamennyi áldozatának a tisztességes és egyenlő jóvátételhez, a bírósághoz és a tisztességes eljáráshoz való jogáról szól.
Arkadiusz Mularczyk arra hívta fel a figyelmet, hogy különbségek vannak a háború során üldözött európai polgároknak kifizetett kártérítések között.
Egyes országok állampolgárai kártérítésben részesültek, más, különösen közép- és kelet-európai országok lakosai viszont nem kaptak ilyet”
– mondta a politikus.
A lengyel álláspont szerint a német jogrendszer előnyben részesíti a nyugat-európai országokat a közép- és kelet-európaiakkal szemben.
Az Európa Tanács közgyűlése várhatóan megvizsgálja az ügyet, majd jelentést készít, amely a megfelelő jogi eljárás megteremtésére és a juttatások kifizetésére szólítja fel Németországot.
Amennyiben „tisztességes jelentés” jön létre, az komoly érvet adhat a károsultaknak, az áldozatoknak és a családjaiknak járó jóvátételről folytatott vitában, és bírósági utat nyithat előttük – tette hozzá Mularczyk.
Lengyelországban ma több tízezer ilyen ember él, általában idősebb, a német háborús tevékenység következtében rokkant emberek, akik soha nem kaptak semmilyen juttatást a német államtól.
A lengyel kezdeményezést 11 tagország 36 képviselője írta alá. Lengyelország saját jóvátételi igénye 6200 milliárd zlotyra (569 900 milliárd forint) Németországgal szemben.
Berlin azonban január elején visszautasította a jóvátételi tárgyalások felújítására vonatkozó lengyel kérést, és azzal érvelt, hogy egy 1953-as megállapodás nyomán az akkori kommunista Lengyel Népköztársaság kormánya nyilatkozatban mondott le a szovjet blokknak járó német jóvátétel neki ítélt részéről.
Az ügy miatt Varsó az utóbbi időben már az ENSZ-hez, az Európai Tanácshoz és az UNESCO-hoz is fordult, valamint külön-külön 50 országhoz, amelyek az Európa Tanács, a NATO és az Európai Unió tagállamai.
(MTI / Hetek)