Ez egy véleménycikk.

a NAV a költségvetési csalásos, vagy adócsalásos eseteknél szinte mindig így vonul ki: váratlanul, sok emberrel, hivatalos paranccsal a kezében. Azért zárnak le mindent, mert ez az eljárás rendje, hogy adott esetben semmilyen terhelő bűnügyi jelet ne lehessen eltüntetni.

mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, de ez nem egyenlő azzal, hogy száz százalékos bizonyossággal ártatlan is. Nem összekeverendő a kettő.

attól még, mert olyan ember követ el mondjuk adócsalást, akit szeretünk/akivel szimpatizálunk - nem szűnik meg bűncselekménynek lenni.

a NAV nem jár el szabálytalanul akkor, ha egy “bűnügyi helyszínre” nem enged be mindenkit, csak azért mert követeli

Iványi ragaszkodhat a sajtó jelenlétéhez, de a bűnügyi eljárások/nyomozások jelentős része teljesen érthető okok miatt egyszerűen nem sajtónyilvános. Ez semennyire sem a sajtószabadság korlátozása.

a mindenkori sajtónak nem feladata kiabálni, szitkozódni, dulakodni, követelőzni a hatóságokkal szemben. Ez alapvető újságírói normáknak sem felel meg, nemhogy az objektivitás és függetlenség látszatának.

ha és amennyiben politikai megfontolásból/indíttatásból történne egy ilyen akció, ez akkor sem keresztényüldözés, mert nem a hit megvallása, lelkiismereti meggyőződés van korlátozva/támadva (ettől még legitim a tüntetés/felháborodás, csak nyilván más okokból)

anarchista felfogás azt követelni egy szimpla hatósági eljárásnál a rendfenntartó erőktől, hogy tagadják meg a parancsot, forduljanak szembe az állammal, amit képviselnek, s “álljanak át” a tüntetők oldalára.

a képviselői igazolvány nem mentesít minden jogszabály alól.

Ha bármely más karitatív szervezet, vagy egyház ellen történne hasonló NAV-eljárás, akkor is ugyanígy felháborodott volna az ellenzéki politika, s kelt volna védelemre a sajtó?