Ez egy véleménycikk.

Ahogyan az rendre lenni szokott, ismét úgy fogalmaztak meg vádakat a Hit Gyülekezetével szemben, hogy nem kérdezték meg a másik felet. Na de majd akkor most, így – kérdezés nélkül.

Merthogy a gyülekezet nyári táborában sok minden történt, de gyűlölködés biztosan nem.

A kedves olvasónak ezt a „szélsőségesen fundamentalista” rendezvényt úgy kell elképzelnie, hogy évről-évre egy Balaton közeli rendezvényközpontban összegyűlik közel kétezer lelkes keresztény fiatal, akik közös imádkozással, Biblia-olvasással és prédikációk hallgatásával keresik az Istennel való közösséget. Rengeteg ember életében ezek a táborok jelentették a megtérést, szabadulást bűneikből, függőségeikből, sokan itt találtak rá pályájukra, elhívatásukra, vagy akár életük szerelmére.

Nem volt ez másképp idén sem.

Perintfalvi Mandineren is szemlézett gondolatmenetében azt írja, hogy a Hit Gyülekezete azzal akarja a csoportkohéziót elérni, hogy ellenséget képez.

A táborban valóban volt szavazás.

A hétnapos rendezvényt tekintve egészen marginális szavazás volt, de volt. Konkrétan arról, hogy kik a gyülekezet legnagyobb befolyással rendelkező ellenségei. Pontosítva: kik azok, akik leggyakrabban, legintenzívebben támadják a közösséget.

Nem arról van szó, hogy a gyülekezet magának ellenségeket keresne. Van enélkül is éppen elég. Sajnos. Sokkal inkább arról szólt a kérdés, hogy a hívő fiatalok hogy érzik, ki támadja őket a leginkább.

Elárulok egy titkot, az eredmény kihirdetésekor a fiatalok kaptak visszajelzést is, arról, hogy a beküldött válaszaik vajon mennyiben felelnek meg a valóságnak. Voltak ugyanis olyan személyek, szervezetek is a listán, akik világnézetükben, programjukban ugyan teljesen szembenállnak a keresztény értékekkel, de magával a gyülekezettel nem ellenségesek. Mások viszont nagyon is.

Hadd ne kelljen már magyarázni, hogy például az, hogy Bartus László minden évben több száz oldalnyi rágalmat ír a Hit Gyülekezetéről, ellenséges hozzáállásnak számít.

Nem gyűlölködés ez. Szimpla ténymegállapítás. Ugyan, melyik közösségnek nem célszerű tisztában lennie azzal, hogy kik ellenségesek vele szemben.

Nem kell az ellenség kifejezéstől ennyire megijedni. Tele van vele a Biblia.

Annyi a különbség, hogy mi, a Hit Gyülekezetében imádkozunk az ellenségeink lelkéért és a megbékélésért. Még akkor is, ha azok továbbra is gyűlölettel viszonyulnak hozzánk.

Így van ez már hosszú évtizedek óta, s ha az egész kereszténységet nézzük, akkor több ezer éve. Ez a mi keresztünk.

Sebaj, elhordozzuk.