A segélyhívás során Lacika bámulatos nyugalommal válaszolt a mentésirányító kérdéseire, beszámolva anyja légzéséről és arról, hogy nem lát vérzést. A gyermek még arra is figyelt, hogy megnyugtassa a diszpécsert a házőrző kutya felől, mondván: „nem harap és nem is karmol”.

Amikor a szakember megdicsérte felkészültségét, a kisfiú magabiztosan jegyezte meg, hogy ismeri a segélyhívó számot. A mentésirányító végig vonalban maradt a gyermekkel, folyamatosan instruálva őt a segítség megérkezéséig.

A perceken belül kiérkező mentők ellátták az esés közben fejsérülést szenvedett édesanyát, majd stabil állapotban kórházba szállították.

Az életmentők a szakmai segítségnyújtás mellett emberségből is jelesre vizsgáztak: amíg a család egyik hozzátartozója meg nem érkezett, reggelit készítettek a gyerekeknek és játszottak velük.

Az Országos Mentőszolgálat szerint az eset rávilágít arra, mennyire fontos, hogy a szülők már egészen korán megtanítsák a segélyhívó használatát, hiszen Lacika lélekjelenléte és tudása kritikus helyzetben életet mentett.

(Országos Mentőszolgálat/Hetek)