Legutóbb Ursula von der Leyen beszélt arról, hogy át kellene térni a minősített többségre a külügyi kérdésekben történő szavazások során.

A változtatást sürgetők szerint egyes tagállamok visszaélnek a konszenzus kényszerrel, és a vétót olyan eszközként használják, amivel más, az adott témától független érdekeiket kívánják elérni.

A realitás azonban az, hogy a vétójog eltörlése 22-es csapdája az Unió számára, mert egy ilyen alapszerződés-módosításhoz a 27 uniós tagállam egységes döntése szükséges.

Ez pedig aligha tűnik valószínűnek. 

A konszenzus-kényszer minden kis államot véd, hiszen enélkül az Európai Unió legnépesebb államai tetszésük szerint érvényesíteni tudják akaratukat az uniós külpolitikában. Görögország és Ciprus például így tudja befolyásolni a brüsszeli politikát a nagy ellenségnek számító Törökországgal szemben.

De még az olyan vezető állam is, mint Franciaország, élt a vétójoggal, például a Dél-Amerikával folytatott kereskedelmi kérdésekben. 

Jelenleg tehát a sokasodó nyilatkozatok ellenére sem tűnik valószínűnek a változás, bármennyire szeretnék a föderalista Európában gondolkodó politikusok elhallgattatni a belső kritikusokat. Szimbolikus lépésekre azonban már a ma kezdődő EU-csúcson is lehet számítani, amennyiben a résztvevők kezdeményezik egy szerződésmódosító konvent megrendezését.

Tekintve azonban, hogy a konvent csak javaslatokat fogalmazhat meg a 27 tagállam számára, a vétójog ettől még nem forog veszélyben.

(Hetek/Politico)