Kiindulópontként elmesélte, milyen apokaliptikus, nukleáris villanásokkal teli rémálmokat okozott neki, amikor feleségével a gyermekvállalásról kezdtek el gondolkodni. Woodman annyiban tisztességes, hogy már a cikk elején elismeri:

tisztában van azzal, hogy klímaszorongása „melodramatikus és súlyos”.

A klímaszorongással kapcsolatos közelmúltban végzett felmérésről itt írtunk korábban. 

A cikk írója megjegyzi, hogy a prokreáció mélyen bele van épülve az emberi pszichébe, a gének továbbadása ugyanis születésünk biológiai célja.

A gyermekvállalás megtagadása tehát az emberi természet megtagadása.

Rámutat ugyanakkor, hogy szerinte míg az újrahasznosítással vagy az elektromosautó-használattal nem sokat segítünk a bolygónak, a gyerekekről való lemondás, bármilyen extrémnek tűnik is, hatékony módszer. Woodman szerint a szülővé válás döntése a jövő reménységén alapul,

de ha a jövő reménytelennek látszik a karbonkibocsátás mértéke miatt, az új helyzetet teremt.

A karbonlábnyomot a cikk írója szerint a gyermekvállalástól való elállással lehet a legjobban csökkenteni:

„ha nem vállalsz gyereket a fejlett világban, évente 59 tonnányi emissziót takarítasz meg”

Hozzáteszi, a gyermekvállalás sokkal nagyobb kárt okoz a bolygónak, mint a repkedés vagy bármilyen más tevékenységünk, sőt, véleménye szerint az eddig elért klímaeredményeket is semmissé teszi. 

Woodman szerint ha mégis gyermeket vállalna, azokat nem tudná megvédeni, és a klímaváltozástól való rettegésben élnék az életüket, maximum abban reménykedhet, hogy békés körülmények között halnak meg, mielőtt a legrosszabb bekövetkezik. 

„Ha az éghajlat összeomlása mindenkit veszélybe sodor, és nincs módom ezt megakadályozni, hogyan hozhatok jó lelkiismerettel gyermekeket a világra?”

Egy amerikai felmérés szerint a 27 és 45 év közötti korosztály 60 százaléka aggódik azzal kapcsolatban, hogy a gyermekek súlyosbítják a klímaváltozást, 97 százalékuk pedig amiatt, milyen világ vár majd gyermekeikre, ha a klímaváltozás felemészti a bolygót.

(Spectator/Hetek)