Lawrence Brooks 1909. szeptember 12-én született a lousianai Norwoodban, majd fekete férfiként még akkor lépett az amerikai hadseregbe, amikor a szegregáció még javában tartott. A főként feketékből álló 91. műszaki zászlóaljban szolgált Ausztráliában, Új Guineában és a Fülöp-szigeteken.
Mark T. Esper születésnapja alkalmából a Twitteren köszöntötte fel: „Boldog 111. születésnapot a mi legidősebb második világháborús veteránunknak, Lawrence Brooksnak. Tisztelgek szolgálata és élethosszig tartó elszántságának.”
Happy 111th birthday to our oldest living WW2 veteran, Lawrence Brooks. I salute your service and your lifetime of determination. pic.twitter.com/09a37yv6Yv
— Dr. Mark T. Esper (@EsperDoD) September 12, 2020
A National Geographic korábban vele készített dokumentumfilmjében Brooks elmagyarázta, hogy szereti az embereket, és egyáltalán nem volt ínyére, hogy 31-évesen, besorozás után arra képezték ki, hogy végezzen másokkal.
“Édesanyám és édesapám arra neveltek, hogy mindig szeressem az embereket, és nem érdekel milyen emberek…És te azt akarod mondani, hogy keljek fel ezek ellen az emberek ellen, és öljem meg őket? Ó nem, nem tudom hogyan fog ez működni.”
Brooks a CNN szerint három fehér tiszt szolgája volt a zászlóaljban, akikre főzött, takarított és időnként sofőri szolgálatot is ellátott számukra.
Évekkel Harry S. Truman katonaságot deszegregáló döntése előtt, és évtizedekkel a polgárjogi tövény életbe léptetése előtt szolgált, nem csoda tehát, hogy Brooks úgy emlékszik vissza ezekre az évekre, hogy külföldön jobban bántak vele, mint saját hazájában.
A háború után Brooks targoncásként dolgozott 70 éves koráig, amikor is nyugdíjba ment. Öt gyermeke, 13 unokája és 22 dédunokája van. Családjával évekig nem beszélt a háborúban átélt tapasztalatairól.
A National Geographic azon kérdésére, mi is egy jól megélt élet titka, Brooks röviden csak annyit válaszolt:
„Szolgáld Istent, és légy kedves az emberekhez!”