Mindenki tudja, mit csinált épp akkor – hangzik el olyan sokszor, ahogy az is: „Sohasem felejtünk!” Közben eltelt negyed évszázad, a radikális iszlám erősebb, mint valaha, Oszama bin Laden elvbarátai pedig nemhogy örökre eltűntek volna az Egyesült Államokból, hanem egyre inkább szivárognak be a közéletbe. A bibliai világnézeten is alapuló nyugatikultúra-ellenes, a Korán szellemét képviselő muszlimok trójai falóként használják a demokráciát.
Eközben a föld másik oldalán, Izraelben az újévet ünneplik. Az Iránnal fennálló feszültség árnyékában egy, talán sorsdöntő választás előtt. Az izraeli társadalom nem kisebb ütést szenvedett az október hetediki terrortámadás két évig tartó borzalmai nyomán, és nagy kérdés, hogy tud-e stabilizálódni az ország és a régió helyzete a közeljövőben.
Az élet azonban nem áll meg, szólnak a sófárok, a tömeg pedig ünnepli az Örökkévalótól nyert reménységet: virágzik a fügefa!
Európában sem éppen eseménytelenek a napok: az orosz–ukrán háború ahelyett, hogy megoldódna, tovább eszkalálódik: a harcok folytatódnak, érkeznek a hírek a lebombázott lakóházakról, erőművekről, kikötőkről. Németországban orosz intézményeket zárnak be, Magyarországról orosz diplomatákat utasítanak ki. Nem tudni, hová fajulnak az események.
Az ember ilyenkor az égre néz és abban bízik: a történelem Ura hamarosan kézbe veszi az eseményeket.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »