Napjaink liberalizmusának lassan alapkövévé válik, hogy bizonyos kérdésekben a valóban problémát jelentő szélsőségek kiemelésével igyekeznek kieszközölni olyan törvényeket, melyek az eltérő gondolkodású, ideológiájú emberek alapvető szabadságjogait is csorbítják. Ez a helyzet az úgynevezett konverziós terápia tilalmak esetében is, melyek már 12 európai országban vannak érvényben: Albániában, Belgiumban, Cipruson, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Izlandon, Máltán, Norvégiában, Portugáliában, Spanyolországban és Hollandiában.
A konverziós terápia (vagyis az LMBTQ+ személyek szexuális orientációjának vagy nemi identitásának megváltoztatására, elfojtására irányuló törekvések) tiltása az egyik legintenzívebb jogi és vallásszabadsági vita tárgya ma Európában. A jogalkotás során kulcskérdés, hogy a tilalmak hogyan érintik a hitgyakorlást, a pásztori beszélgetéseket és az olyan spirituális gyakorlatokat, mint az ima vagy a démonűzés. Jézus annak idején azt mondta a házasságtörésen kapott asszonynak, hogy „menj el, és többé ne vétkezz”. Azonban ugyanezt mondani egy gyakorló homoszexuálisnak – sőt ebben tevékeny segítséget nyújtani – a konverziós terápiás törvények megszegését jelentheti.
Míg a nem hívő emberek nagy része veleszületett, megváltoztathatatlan tulajdonságként, identitásként kezeli az LMBTQ-beállítottságot, a keresztények a Biblia alapján továbbra is olyan életmódnak, életvitelnek, amit Isten bűnnek tart, és amelyből van kiút. Ez az az ütközési pont, amely a holland törvény elfogadásánál is igen kiélesedett: a nem kívánt szexuális vonzalmaktól való szabaduláshoz pásztori, lelkészi segítséget kérőknek ugyanis a konverziós terápia tilalmának propagálói nem akarják megengedni, hogy gyógyulásért, megtérésért vagy éppen a bűnökhöz kapcsolódó szellemektől való szabadulásért imát kérjenek, vagy ha mégis megkapják, a keresztény szolgálóknak súlyos retorziókat helyeznek kilátásba.
2026.06.26. (XXX/26)
