Az Észak Királyának is nevezett politikus lehet tíz éven belül a hetedik miniszterelnök, aki elődei szürkesége helyett karizmával töltheti meg, és újra népszerűvé teheti a válságban levő Munkáspártot, még ha a politikai irányban nagy változásra nem is lehet majd számítani.
Keir Starmer szürkesége után a nemrég parlamenti képviselővé beiktatott Burnham igazi színfoltja az angol politikai palettának. Közel harminc éve vesz részt a nagypolitikában, és többször próbálta már megszerezni azt a pozíciót, amire most egészen jó eséllyel pályázik, amennyiben július elején nem jelentkezik kihívója a Munkáspárt soraiban. Ekkor ugyanis ellenfelek hiányában a párt tagsága valószínűleg pártelnökké és miniszterelnök-jelöltté választja, majd leghamarabb július 17-én egyszerűen beiktatják.
A „vérfrissítésre” óriási szükség van, ugyanis a 2024-es választás óta a Munkáspárt eddigi fennállásának egyik legsúlyosabb népszerűségvesztését élte meg, annak ellenére, hogy megnyerték a választásokat. Nigel Farage Reform UK nevű pártja pedig történetének legnagyobb győzelmét érte el azzal, hogy számos egyéni kerületben a jelöltjük a második helyre tudott bejönni, és ha ez nem is jelentett nekik választási győzelmet, a többi politikai szereplő számára világos jelzés volt, hogy az eddigi politikai kommunikáció nem éri el a célját a társadalomban.
2026.07.03. (XXX/27)
