Európai vezetők sorba ültetve a Fehér Házban. Leértékelt Unió.(Fotó: X / White House)
Januári beiktatása előtt Donald Trump saját bevallása szerint azt gondolta, hogy az ukrajnai háború lezárása lesz az a feladat, amit a leggyorsabban meg tud oldani, még ha a kampányban ígért egy nap nyilvánvalóan retorikai fogás is volt a részéről. Nagy lendülettel neki is fogott ehhez, volt is számos emlékezetes tárgyalása az év során: jó néhány telefonbeszélgetést folytatott Vlagyimir Putyinnal, akivel találkozott is az alaszkai Anchorageban, de a tervezett budapesti csúcsra eddig nem került sor. Kiabált Zelenszkij elnökkel a Fehér Házban, majd leült vele egymással szembefordított kis székeken a Vatikánban a Szent Péter-bazilika közepén, Ferenc pápa temetésének a margóján. Fogadta őt az európai vezetők kíséretében az Ovális Irodában, végül azonban december 28- án Floridában az ukrán elnökkel való újabb megbeszélés után elismerte, hogy a „második világháború óta a legnehezebb konfliktust” nem sikerült lezárni. Bár Trump szerint „közelebb vagyunk ehhez, mint valaha”, a biztos azonban csak az, hogy a világ a 2022 óta lezáratlan háborúval lép át a 2026-os esztendőbe, miközben az óévben elvileg „lejátszott” közel-keleti konfliktusok sem tűnnek megoldottnak: Gázában a Hamász szervezi újra magát, míg Teheránban a lebombázott rakétaprogramot építik még erősebbre, és az atombombához vezető utat sem adták fel.
Folytatódott Európa mélyrepülése is, az ukrajnai háborút már csak gigahitelből tudja az Unió támogatni, pedig az év során az is nyilvánvalóvá vált, hogy Kijevben az ingyenpénzekből dollár százmilliók jutnak a „monacói hadtest” luxus villáira és sportkocsijaira. Az Egyesült Államok kiszállt a finanszírozásból, az amerikai fegyvereket a NATO-partnerekkel veteti meg, akik a féktelen hadikiadásokat azzal próbálják indokolni, hogy „ha ma nem költünk a védelemre, akkor holnap vérrel kell fizetni”.
2026.01.01. (XXX/1)
