Idén ősszel két meghatározó választásra is sor kerül: Izrael októberben dönt arról, hogy leváltja- e Benjamin Netanjahut, a zsidó állam történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnökét, az Egyesült Államokban pedig novemberben járulnak az urnák elé a választópolgárok, hogy eldöntsék, ki legyen 36 tagállam kormányzója, de az amerikai képviselőház 435 mandátumáról, illetve az amerikai szenátus 100 mandátumáról is döntés születik.
A magyarországi választásokat már azért is intenzív nemzetközi figyelem övezte, mert a magyar kormányt és Orbán Viktort számos konzervatív vezető tekintette mintának azzal kapcsolatosan, hogyan is lehet a globalista szemlélettel szöges ellentétben álló konzervatív, a nemzeti szuverenitás, a zsidó–keresztény értékek és a szabadságjogok védelmére épülő rendszert kiépíteni és sikeresen működtetni. Magyarország leköszönő miniszterelnöke nemcsak az európai patriótákat inspirálta, de a Trump-adminisztrációt, a Republikánus Párt jelentős részét, Benjamin Netanjahut és számos konzervatív izraelit is. A 2/3-os Tisza-győzelem számukra és a tőlük aktívan megszabadulni kívánó ellenzéki erők számára is erős üzenetet küldött.
Az európai konzervatívok számára nagy veszteséget jelent Orbán hatalomból való távozása.