Aktuálishetilap

Idegessége akkor sem csillapodik, amikor sikerül négy gondosan kiválasztott széket és fotót egymás mellé helyeznie, egy család rajzolódik ki a széksorból, a Bibas család. Mindössze pár héttel a gázai dzsihadisták véres mészárlása, erőszakolása és túszejtése után látogattam Izraelbe, akkor találkoztam teljesen véletlenül egy Gázától több mint 230 kilométerre fekvő kisvárosban a Bibas család rokonával, aki feldúltan mesélt arról, hogyan rabolták el unokahúgát és kedves családját. „Amikor megtörtént a támadás, mindenhova kiposztoltam a családi fotójukat, hogy látta-e őket bárki, tudnak-e róluk valamit. Aztán egyszer csak küldött nekem valaki egy videót, konkrétan az elrablásukról” – meséli zaklatottan.

A Bibas család az izraeli túszdráma szimbólumává vált, hiszen a szülőket két kisgyermekükkel együtt hurcolták magukkal a Hamász terroristái – Ariel még csak négyéves volt, míg a kis Kfir alig múlt kilenc hónapos. Azóta eltelt több mint 480 nap. A kicsi Kfir az első két születésnapját a palesztin terroralagutak valamelyikében „ünnepelte”. Ott tanult meg járni, és ejtette ki az első szavait. Ha még életben van.

Közben az idős hölgy, aki a nagy mesélésben a nevét nem árulta el, előveszi a mobilját és azon mutatja az elrablás jeleneteit. „Nézzék, ez itt Jarden, az apa. Semmit sem tudunk róluk azóta. Mélyen megráznak engem ezek a képek, eszembe jut, hogyan énekeltek a szülők mindig a gyermekeknek. Most azt sem tudjuk, hogy együtt vannak-e, ott van-e a kicsikkel az anyjuk, Siri. Mi lesz így a gyermekekkel? Ilyen korban ez felfoghatatlan trauma” – magyarázza.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek