A perzsa állam április 14-én éjjel a történelem legnagyobb kombinált rakéta- és dróntámadását indította meg Izrael ellen, melynek során 180 robbanószerekkel ellátott drónt, 120 ballisztikus rakétát és 30 cirkálórakétát lőttek ki Izraelre. A támadás nem érte felkészületlenül a zsidó államot, szövetségeseiken keresztül érkező hírszerzési információkból tudták már, mire számíthatnak.
Az Izrael elpusztítására felesküdött Irán azóta fenyegetett „megtorló csapással”, hogy április elsején Damaszkuszban egy Izraelnek tulajdonított légicsapásban likvidálták az Iráni Forradalmi Gárda több vezetőjét, köztük Mohamed Reza Zahedi tábornokot, aki Teherán megbízott szíriai, iraki és libanoni terrorszervezeteinek koordinálásáért felelt, és nem utolsósorban az október 7-ei mészárlás egyik fő kitervelőjeként is tartották számon. Nem csak Teherán hördült fel a támadás után, számos nemzetközi vezető is elítélte a „diplomáciai képviseletet” érő légicsapást. Az Egyesült Államok sietett tisztázni, hogy a támadáshoz semmi köze nem volt. Nyugati források szerint éppen ez a támadás volt, ami kiváltotta az iráni agressziót Izrael irányába két héttel az incidens után.
A zsidó nemzetre küldött drónok, rakéták egy részét még Izraelbe érkezésük előtt leszedték amerikai, brit, francia és jordániai közreműködéssel (némelyek még Irán területén robbantak fel), de a Vaskupola légvédelmi rendszer is jól vizsgázott, így a támadó drónok és rakéták 99 százalékát sikerült hatástalanítani, a becsapódó rakéták pedig egyetlen izraeli katonai bázison okoztak kisebb károkat a Negev-sivatagban, illetve egy hétéves beduin kislánynak okoztak súlyos sérüléseket. Április 15-e reggelre véget is ért az akció.