Pedig láthattuk, hogy a mélységben milyen erők tudnak megmozdulni: hétfő hajnalban gyakorlatilag néhány perc leforgása alatt olyan szintű pusztítás történt – csak remélni tudjuk, hogy emberéletben nem – mint az orosz–ukrán háború egy éve során. Legalábbis a fényképek és videófelvételek ezt az érzetet keltik.
Megrázó emberi tragédiák, felfoghatatlan szenvedés, ami történt és történik a török oldalon, és talán, ha a borzalmakat lehet fokozni, akkor a határ szíriai oldalán még inkább.
Hiszen otthonukból évekkel ezelőtt kibombázott, elűzött menekültek százezreit érte az újabb csapás. Nem véletlenül beszélnek apokaliptikus képekben a szemtanúk: az egymást érő veszedelmekre nehéz más szavakat találni.
Vajon lesz-e a tragédiának olyan hatása a világ vezetőire, hogy Ukrajnában inkább a megoldást keressék, nem pedig – mint arra a volt izraeli miniszterelnök utalt – a megindult béketárgyalásokat blokkolják? Nem tudjuk, de a lapzártakor érkezett hír, miszerint tavaly az Egyesült Államok robbanthatta fel az Északi Áramlat tenger alatti gázvezetékét, nem ad sok okot a bizakodásra (a vádakat a Fehér Ház tagadta).
Pedig Törökországban a hős mentőalakulatok példát mutatnak mindenkinek az önfeláldozásból, együttérzésből. Talán mégis megindulnak a szívek a hatalom birtokosaiban is.
2023.02.10. (XXVII/6)
