Az egyik fő kérdés az volt, hogy hogyan lehet egy olyan országnak adni a rendezés jogát, amelyiknek feltűnően nincs semmilyen megfogható futballkultúrája. Persze a katariak megpróbáltak mindent, többek között világhírű edzők és játékosok szerződtetésével, de hogy egyelőre elég kevés sikerrel, azt az is mutatja, hogy Katar minden kétség nélkül zúgott ki a csoportmeccsek során. És hogy a futball felépítése hol tart Katarban, azt jól látni abból is, hogy még szurkolótábort is bérelniük kellett. Aki látta a katari válogatott meccseit, hirtelen mintha egy Rejtő-regénybe csöppent volna, a híres Láthatatlan Légió hadmozdulatai rémlettek fel a katari válogatott B-középjének szurkolói koreográfiája láttán. Csodálatos Nalaya csak azért nem jutott eszünkbe, mert Kelet-Timor – olaj híján – nem tudta megvásárolni a vébé rendezési jogát. Azt szokták mondani, hogy pénzen futballkultúrát nem lehet venni. Úgy tűnik, ez az eset is ezt igazolja – habár erre egyre inkább rácáfol az európai futball néhány nagyágyúja, mint a Manchester City vagy a Paris Saint-Germain és egyéb más klubok is.
Ez egy véleménycikk.
Az építkezésekről szóló hírek sem segítettek a világbajnokság pozitív fogadtatásában. Nem lehet tudni, hogy valójában mekkora probléma volt az, hogy nem megfelelő környezetben dolgoztak a munkások, voltak olyan vélemények, amelyek szerint ez teljesen szokványos más építkezéseken is. A hivatalos adatok 37 halottról szólnak, a sajtó szerint a valós szám akár több ezer is lehet. Ami viszont érdekes, hogy mi lesz a sivatagba felépített nyolc stadion sorsa a vébé után. Rossznyelvek szerint síközpontokként fognak üzemelni. (Persze ez csak vicc.)
2022.12.02. (XXVI/48)
