Prager szerint ha a bibliai gyökereken álló konzervativizmus hívei elbuknak Közép-Európában, a Nyugatnak annyi. Erőteljes szavak ezek azon nemzet képviselőjétől, melyet mindeddig a szabadság bástyájának tekintettünk, de egyre szerelmesebb viszonyt ápol az újmarxizmus eszméivel, mely beláthatatlan következményekkel kecsegtet.
Tucatjával égnek a templomok Kanadában, lelkiismeretüket követő keresztény üzletembereket ítélnek el, ideológiai alapú oktatás zajlik az egyetemeken, és erodálódik a privát szféra az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, miközben hazánkat egyre többen irigykedve figyelik és a nyugalom szigeteként írják le, ahol még érték a család, a hazaszeretet és a klasszikus szabadságjogok.
Hogy jutottunk idáig? Van még értelme a „szabadságharcnak”? Miért szegeződik ennyi szem ránk, és miért van ekkora tétje az apró Magyarország sorsának?