Képzeljünk csak el egy olyan társadalmat és az erkölcs olyan mértékű válságát, amikor a köznép már attól teszi függővé egy kormányzat megítélését, hogy hány fesztivált rendez. Róma pontosan idáig süllyedt: az emberek a szórakoztatásukat az államtól várták, és ennél több nem is nagyon érdekelte őket.
Miután Rómában egy isteni szintre emelt zsarnok kezébe koncentrálták a hatalmat, a császárok pénzosztásokkal és egyéb jóléti intézkedésekkel igyekeztek megnyerni a népet, és megelőzni a lázongásokat (lásd előző rész).
Ezután következtek a nagyszabású játékok. Az arénákban szervezett látványosságok állami monopóliumnak számítottak: birodalmi hivatalnokok rendezték őket. Amíg a nép a stadionban múlatta az időt, addig sem rendetlenkedett. Mindenhol rendeztek ilyeneket a birodalomban, erről tanúskodik nálunk is katonai amfiteátrum Aquincumban vagy a szombathelyi és soproni romok.
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »