Az Új Jeruzsálem kolostor Moszkva közelében. Az orosz helyettesítési teológia sokszor antiszemita és Izrael-ellenes politikát szült.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix )
Az október 7-én Izraelben kirobbant háborúval kapcsolatban a sokak által Putyin filozófusának is titulált Alekszandr Dugin úgy fogalmazott: „Eszkatologikus értelmezés nélkül a helyzet megmagyarázhatatlan.” A nagy hatású és titokzatos orosz gondolkodó szerint (akinek jelentőségét az ukrán titkosszolgálat is „elismerte” egy merényletkísérlettel) már látható az ítélet napjának geopolitikája. Dugin az orosz filozófusok, írók azon hosszú sorához tartozik, akiknek világképét nagyon is meghatározta a pravoszláv eszkatológia, és akik ebből vezették le koruk politikai eseményeinek értelmezését, azon belül is különösen nemzetük történelmi szerepét.
Azóta, hogy Vlagyimir nagyfejedelem 988-ban a Kijevi Ruszt összeházasította a bizánci rítusú kereszténységgel, az óorosz állam és az ortodox egyház különleges világot hozott létre keleten. Az eszkatológiai (végidőkre vonatkozó) tanítások átszőtték a politikai rendszert is, és kölcsönösen hatottak egymásra, hiszen az orosz nemzeti tudat együtt bimbózott a pravoszláv hittel. Mivel a szláv nyelv hamar kiszorította a vallási szférából a görög nyelvet, igen zárt és sajátos világ jött létre, amely sokkal misztikusabb, mint a nyugati kereszténység.
Ez a rendszer bizonyos szempontból azonos problémákkal küszködik, mint a római katolicizmus teológiája: alapvető hatást gyakorolt rájuk a különösen Augustinus által képviselt amillennializmus. Ennek értelmében nem fogadják el Krisztus ezeréves földi uralmát, a jelenlegi időszakot tekintik a millennium beteljesedésének. Ez az értelmezés arra sarkallta a legnagyobb keresztény irányzatokat nyugaton is, keleten is, hogy Krisztus helytartóiként lépjenek fel, és akár a politika eszköztárát is igénybe vegyék „Isten városának” építéséhez.
2024.03.01. (XXVIII/9)
