ABibliát és annak tanításait sosem szabad annak történelmi kontextusából kiragadni. A helytől és időtől megfosztott, mondhatni költői szintre sekélyesített Szentírás-értelmezés évezredes távlatban okoz súlyos bonyodalmakat, és hozza sokak pusztulását, hiszen ahogy Pál mondta: „A betű megöl, a szellem pedig megelevenít.”
A Biblia üdvterv köré összpontosuló, inspiratív, de nagyon is tudatosan fölépített üzenethalmaza az istenség önkifejezésének története is, amit Isten és ember az egyes szövetségekben pecsételt meg egymás között. Ezen szövetségek sorában az egyik legjelentősebb mérföldkő az Izrael nemzetségével kötött szövetség, melyet Jahve az ősatyáknak ígért, és végül Mózesen keresztül valósított meg.
E szövetség keretében az izraeliták hét ünnepet kaptak Istentől, ami az üdvtervhez adott amolyan kalendáriumot és útmutatót: aki olvassa és megérti, közelebb kerül a Messiás évezredeken átívelő tevékenységének megértéséhez is. Minden egyes ünnep valójában a már Ádámnak és Évának kijelentett magot, az asszony magvát közli és ünnepli burkolt formában.