Ön is nyilatkozott arról, miért nem engedték be a szerb köztársasági elnököt Horvátországba, hogy meglátogassa a jasenovaci tábor emlékhelyét, ahol a horvát usztasák a nagyapját meggyilkolták. Magyarországot is rendszeresen antiszemita, rasszista vádakkal illetik a nemzetközi sajtóban. Miért nem sikerült közel 80 év után sem helyre tenni a történelmi tényeket?
– A probléma az, hogy amikor a háború véget ért, és ezek az országok felszabadultak a náci megszállás alól, akkor sem lettek nyugati liberális demokráciák. Egy részüket elcsatolták és szovjet köztársaságok lettek. Ez öt országot jelent, Ukrajnát, Fehéroroszországot, Észtországot, Lettországot és Litvániát. A többiek pedig kommunista uralom alá kerültek, beleértve Magyarországot is.
A szovjetek a holokauszt torzításának egy saját formáját alakították ki. Soha nem voltak hajlandóak elismerni, hogy a háborúban kifejezetten a zsidókat akarták volna meggyilkolni. Egyetlen szovjet történelemkönyvben sem lehet ilyet olvasni. Sőt, szovjet értelmezés szerint ők maguk sem a második világháborúban harcoltak, hanem a nagy honvédő háborúban. A zsidó áldozatokat azért nem számolják külön, mert nem akarnak különbséget tenni az áldozatok között. A szovjet területeken 50 millió embert öltek meg, természetesen a katonákkal együtt. Azt sem akarták elismerni, hogy a Szovjetunió egyes népei – észtek, lettek, litvánok, fehéroroszok és ukránok – közvetlenül részt vettek a gyilkosságokban. Ez ellentmondott volna a szovjet népek testvérisége mítoszának. A száz különböző nemzetiségű népet a kommunizmus kötötte össze. Ebbe viszont nem fért bele, hogy ukrán kommunisták öltek zsidó kommunistákat, például Babij Jarban.