1977 szeptemberében Edward Hovsepian-Mehr elhagyta az iszfaháni pünkösdi gyülekezetet, amelynek addig a pásztora volt. Az akkor 27 éves lelkészt Irán északnyugati részére, Urmiába küldték, hogy ott folytassa a gyülekezetépítést. Iszfaháni szolgálatát egyik tanítványa, a muszlim háttérből kereszténnyé lett Hoszejn Szúdmand (Hossein Soodmand) vette át.
Egyikük sem tudta még elképzelni, mi vár rájuk – és az iráni keresztényekre – a következő évtizedekben. Akkoriban ugyanis egy olyan Iránban prédikáltak, ahol a keresztény gyülekezetek nyilvánosan működhettek, a misszionáriusok iskolákat és kórházakat alapíthattak, Bibliákat lehetett nyomtatni és terjeszteni, az evangéliumot pedig fárszi nyelven is lehetett prédikálni. Márpedig az örmény származású Edward pünkösdi lelkészként nem csupán saját etnikai közösségét akarta elérni, hanem az irániakat is – annak ellenére is, hogy muszlim háttérből megtért keresztények abban az időben még csak mutatóban voltak a perzsa országban.
1979 februárjában azonban győzött az iszlám forradalom. Khomeini ajatollah visszatért Iránba, a sah rendszere megbukott, és megszületett az Iráni Iszlám Köztársaság. Alig néhány nappal később saját irodájában meggyilkolták Arasztú Szajjáh (Arastoo Sayyah) anglikán lelkipásztort – mintegy előjeleként annak, hogy Iránban a keresztények helyzete gyökeresen megváltozik.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »