Blaise Pascal a cikloidot tanulmányozza( Forrás: Wikipedia)
Futótűzként járta be a keresztény híroldalakat a napokban egy New York-i influenszer, Brian Guan története, aki egy egészen szokatlan kihívásba kezdett: elhatározta, hogy harminc napon keresztül úgy tesz, mintha keresztény lenne, miközben napi szinten gyakorolja a hálát, imádkozik, olvassa a Bibliát, istentiszteletre jár, és igyekszik gyakorlatba ültetni Jézus tanításait. Guan a kihívás 20. napján könnyek között vallotta be, már nem színleli a hitet, valósággá vált számára Isten létezése, Jézus Krisztust pedig személyes urának és megváltójának fogadta el.
A kihívással nincsen egyedül, magukat agnosztikusként, ateistaként vagy nem vallásos emberként meghatározó tartalomgyártók sorra próbálkoznak hasonló kísérletekkel: egy megadott időtartamig elkötelezett keresztény módjára élnek (már amilyen elképzeléseik vannak arról), korán felkelnek Bibliát olvasni, minden étkezés előtt imát mondanak, csak keresztény dicséreteket hallgatnak, és kerülik a bulizást vagy a káromkodást. Ehhez kapcsolódhat istentiszteletre járás, böjt is, és azt vizsgálják, hogy a perspektívájukra vagy a mentális egészségükre milyen hatással van mindez. De működhet-e a hit nélküli gyakorlat a hitre jutás útjaként?
A TikTok-trend hátterében Pascal fogadásának modern gyakorlata állhat. Blaise Pascal 17. századi francia filozófus egyik leghíresebb, Gondolatok című művében írja le a dilemmát, melynek lényege az, hogy pusztán az értelmünkkel nem juthatunk el Isten létezésének ismeretére.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »