A világ 140 országában zajló felmérés minden állam ezer lakosának megkérdezésével zajlik. A résztvevőknek nullától tízig terjedő skálán kell megjelölniük a saját élményüknek, tapasztalatuknak legmegfelelőbb „osztályzatot” olyan területeken, mint kereset, érzelmek, adakozási kedv, szabadság, végül pedig meg kell válaszolniuk a fő dilemmát: mennyiben élik a számukra elképzelhető legboldogabb életet, ami csak lehetséges? Fontos, hogy míg egyes kérdések objektív és körbehatárolható tartalmúak (például: Segített idegen személynek az elmúlt egy hónapban? Mi a keresete aránya az ország GDP-jéhez viszonyítva?) mások abszolút szubjektívek (Mennyire érzi szabadnak magát? Milyen gyakran számít korrupcióra?).
Az elmúlt évek során a jelentés készítői két fontos tendenciára hívták fel a figyelmet: míg a skandináv országok rendre az élen végeznek (Finnország kirobbanthatatlanul áll az első helyen), addig a legtöbb nyugati, fejlett, jóléti ország helyezése jelentősen romlott a skálán. Az elemzések során arra jutottak, hogy ebben kiemelkedő szerepe van a fokozott közösségimédia-használatnak és az elmagányosodásnak. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy például azok a latin-amerikai országok, ahol a terjedő internethasználat mellett továbbra is nagy hangsúly maradt a családi és emberi kapcsolatokon, előkelőbb helyekre kúsznak fel a boldogságlistán. Ez a különbség elsősorban a fiatalok állapotát vizsgálva szembetűnő. A legveszélyeztetettebb csoportot a fiatal lányok alkotják.
Ezen a ponton a jelentés felhívja a figyelmet a közösségi média aktív és passzív használata közti különbségre: míg az aktív használó valóban a közösségi kapcsolatai meghosszabbításaként kommunikációra használja ezeket a felületeket, a passzív felhasználó vég nélkül görgeti az algoritmusok által felkínált tartalmait, és fogyasztja azokat. Az utóbbi drámaian rombolja a mentális jóllétet.
2026.04.17. (XXX/16)
