Babits a szigorú, nyársat nyelt, filozofikus, súlyosan művelt mesterként tűnik fel az irodalomtörténetben, élete azonban sokkal több izgalmat tartogat. Az akkori Pázmány Péter Egyetemen (ma ELTE) ismerkedett meg Kosztolányi Dezsővel és Tóth Árpáddal Négyessy professzor „tehetségkutató” szemináriumain. Később tanárként járta végig Magyarország városait, közben filozofikus, elmélyült verseivel jelentkezett. Petőfivel, Adyval vagy József Attilával ellentétben pedig alkatilag irtózott a politikusságtól, a közéleti szereptől.
1916-ban, az első világháború kegyetlen pusztítását látva azonban nem hagyta nyugodni lelkiismerete, és a Húsvét előtt című háborúellenes, erős érzelmektől feszített, expresszionista versét elszavalta a Zeneakadémia nyilvánossága előtt.
A mű a győzelem kényszerével szemben az emberi élet és a béke értékére hívja fel a figyelmet:
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »