„Azt szeretnénk, ha ez a társadalom végre szabad lenne, mivel évek, évtizedek óta a hazugságok, bűnözés, korrupció és igazságtalanság csapdájában élünk egy tönkretett rendszerben, ahol az embereket megfosztják a jogaiktól” – nyilatkozta március 16-án egy szerb tüntető a The Guardian riporterének, és szemmel láthatólag egy pillanatra sem gondolkodott el azon, hogy ez az érvelés pontosan hogyan is függ össze azzal, hogy november 1-jén leomlott az újvidéki vasútállomás tetőszerkezete.
Úgy tűnik, a tüntetés többi, egyes számítások szerint 300 ezer résztvevőjét sem igazán érdekelte ez. Az egyetemisták által vezetett tömegek a tragédiában elhunyt 16 személy igazsága és az elszámoltatás ürügyén lényegében hónapok óta Aleksandar Vučić rendszerének bukásáért demonstrálnak Belgrádban és további 400 szerbiai településen.
A gigantikus méretű elégedetlenséget az elemzők a 2000-es buldózeres tüntetésekhez hasonlítják, és erre a tömeg nagyságán túl más okuk is van. Többek között az, hogy az akkori demonstrációkhoz hasonlóan professzionálisan mediatizált, látványos performanszokkal és üzenetekkel megerősített hatalomváltó szándékú megmozdulásokat láthatunk.