Az első világháború volt az első olyan katonai konfliktus, amelyben a légtér is a harcmező részévé vált.
A háború évei alatt rendkívüli gyorsasággal fejlődött az első generációs harci repülők fejlesztése: míg a konfliktus legelején a pilóták kézifegyverekkel lőttek egymásra, és kézzel dobálták ki a bombákat, pár év elteltével már dupla géppuskával ellátott gépek szelték az eget, melyek az ellenség vadonatúj, több száz kilogrammnyi bombát szállító bombázóira vadásztak.
A pilóták ekkor még többnyire a nemesség soraiból kerültek ki; nemegyszer előfordult az összetűzések során, hogy ha az egyik gépből kifogyott a lőszer, a még harcképes gép pilótája ellenfelének tisztelegve jelezte, nem kíván tovább harcolni, és mindkét pilóta sértetlenül térhetett haza. A hadviselés fejlődésével az amúgy is embertelen háborúk során a szemben álló felek egyre kevesebb alkalommal találkoztak szemtől szembe. Századunk hadviselésének legújabb technológiái pedig lehetővé teszik, hogy a harcolók biztonságos bunkerekből vezérelt gépek által mérjenek csapásokat egymásra.
2024.11.15. (XXVIII/46)
